Az Angyal vélemény

Sziasztok!
Eljutottunk az eredetileg könyves blog harmadik ajánlójáig is xD.
Ezt a könyvet ma fejeztem be, és mivel eredetileg ugyan még júli 31-én kezdtem bele, utána elmentem egy hétre nyaralni, aztán megint két napra, és most sikerült befejezni xD. De akkor csapjunk a lecsóba:
Író: Cassandra Clare
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 496 oldal
Hogyan futottam össze vele: A Molyon. Egy adott pillanatban mindenki olvasta körülöttem, csak én nem, úgyhogy belevágtam.
Borító: Egyszerűen gyönyörű! A mechanikus angyal, a Londoni látkép a háttérben...*-*
Csak igaz a férfi nem Will akar lenni? Will sokkal helyesebb!
Fülszöveg:
A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
„A Végzet Ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos”
Stephenie Meyer, a Twilight szerzője
Értékelésem: Új kedvencet üdvözölhetek. Rég nem volt ilyen jó fantasy a kezemben, élmény volt olvasni, teljesen beleéltem magam a világba. Szeretem a régebben játszódó könyveket, úgyhogy egy régebben játszódó, jól megírt fantasy regény nekem igazi csemege, főleg egy minimális romantikával. Itt ezt megkaptam, ráadásul teljesen jófej szereplőkkel. Térjünk is ki rájuk külön-külön:
-Henry: Szórakozott professzor, nem ismertük meg igazán. Nincs róla különösebb véleményem, mivel semmi nincs róla benne a regényben. De mivel trilógiáról beszélünk, biztosan később lesz :D
-Charlotte: Őszintén szólva ő egy picit furcsa nekem. Nem teljesen látom át a személyiségét, harcias, szigorú, de közben néha olyan mint egy anya, de nekem túl fagyos. A másik az életkora: néha legalább harmincöt évesnek tűnik, közben csak huszonvalamennyi. Ő nem az a kedvenc karakterem kategória, de nincs vele különösebb gond
-Jessamine: Attól eltekintve, hogy úgy van vele, hogy a nőknek nem kellene harcolniuk -ez böki a csőröm- ő nagyon szimpatikus nekem. Kicsit olyan Rosalie-s felfogása van, ami idegesít, de ezen túl lehet lendülni. Kétszer is megmentette Tessa életét, amivel bebizonyította, hogy attól még, hogy nem akar árnyvadász lenni, ha kell segít a többieknek.
-Jem: Igazán kedves karakter, nagyon megszerettem. Kevésbé harcias, és jófej, mint Will, de őt is ugyanannyira kedvelem csak másképp. Ez az első olyan alkalom, amikor a főhősnő szerelmi háromszög- szerűségben van, és én is nehezen tudnék dönteni a helyében.
-Will: Na ő az én szerelmem - a legújabb. Jófej, vicces, és bátor, mondjuk néha olyan idegesítő a titokzatoskodásával, hogy felképelném a Háború és békével, és elbúcsúzhat az orrától. Alighanem jól kijönnék vele. Ami a kinézetét illeti, nem illik bele az ideálomba ami a könyves pasikat illeti, a barátnőm megállapította, hogy gyűjtöm a szösziket :D,  de ugye nem ez a lényeg *-*. Örülnék, ha vele jönne össze Tessa, és úgy sejtem erre bőven van esély.
-Tessa: Róla nem tudom mit gondoljak. Ha azt vesszük, milyen a személyisége, semmi bajom vele, jófej, és ahhoz képest, hogy főszereplőnő, totál normális, csak van egy petit baj a világnézetével, ami nem okés. Mi az, hogy egy nő nem lehet harcias?! Mindjárt átállítom férfira a nememet a Bloggeren, mert én igenis harcias tudok lenni, és nem vagyok vele egyedül!
Ezen kívül viszont megérintett, hogy bármire képes a testvéréért, hogy szeret olvasni, és persze attól függetlenül, hogy osztja az észt a nők szelídségéről, ő is meglehetősen harcias tud lenni.
A többiekről nem ejtek külön szót, de minden szereplő hiteles volt, a jók nagyon szerethetőek, akit pedig gyűlölni lehetett, hát azt gyűlöltem is xD. Még valakiről külön szót kell ejtenem: Nathaniel, az a.....Ennyire én még szereplőt gyülölni nem gyűlöltem soha életemben, pedig nagyon sokat olvasok. Hogy lehet valaki ilyen szemét?! Ki az az elmebeteg, aki ennyire behódol a pénznek, és a szerencsejátékoknak, hogy tíz ezüstpénzért odaadja a húgát, hogy kísérletezzenek rajta, vagy mittudomén?! Sikerült beetetni velem, hogy de Quency a Magiszter, egészen addig, hogy Mortmain random meglátogatta az Intézetet. Az utolsó pár fejezetet nagyon feszülten olvastam el, inni se mozdultam el vagy egy óráig. Az írónő az egész könyvön át kitűnően fenntartja a figyelmet, az elejétől a végéig mindig van valami akció, és minden jelenet szépen ki van benne dolgozva.
A kedvenc jelenetem egyértelműen a "Vámpírok Bálja" ennél találóbb nevet nem tudok adni ennek a résznek :D volt, megismerkedtünk az Éjszaka Gyermekeinek életének egy picike részével.
Alvilágiak. Nem értem ezt az elnevezést, és bármibe fogadnék, hogy az eredetiben nem is így volt, csak átvitték a fordításban. Az alvilágiak nem véletlenül írom kisbetűvel, most tényleg az igaziakra gondolok  nem a démonok, és hasonlók? Ezzel úgy tudtam csak megbékélni, hogy minden fajnak adtak külön nevet is.
Az idézetek a fejezetek elején nagyon tetszettek, szépek voltak, és találóak.
Eddig ez az egyedüli fantasy könyv, amit nem tudok másikhoz hasonlítani, mert oké, hogy nephilimes szál sok könyvben van manapság, de ebben mások. Tessa képességének ötlete is teljesen egyedi, és - csoda!!! - kaptunk egy totál klisémentes könyvet, Woow!
Kedvenc szereplőim: Jessamine, és Will *--*
Kedvenc idézeteim:

"Vagy számít egyáltalán a külső? Lehet, hogy az arca csak egy húsból és bőrből álló maszk, aminek semmi köze valódi önmagához?"

"A Klávé valóban nem nézi jó szemmel a birtokháborítást, de különös mód még inkább ferde szemmel néznek arra, aki embereket fejez le és nyúz meg. Van egy ilyen heppjük – magyarázta Will. "

"…erős örvény kerítette hatalmába, ami azzal fenyegetett, hogy a mélybe rántja, összeroppantja és szétmorzsolja, ahogy a tenger hullámai morzsolják a köveket." 

 "Jem egészen közel hajolt Willhez, és a fülébe súgott valamit, mire annak mosolyra görbült a szája sarka. – Tényleg – bólintott Will. – Hogy viszolyoghat tőlünk bárki is, amikor olyan elbűvölőek vagyunk?"

Ennyi ez a post, remélem tetszik, sziasztoook ^^
Alice