Igen, eljutok odáig hogy feltegyek egy ajánlót, ennyi tag egy eredetileg könyves-zenésnek szánt blogon már több a sok(k)nál xD. Egyik kedven könyvem értékelését teszem fel, mert most pont egy könyv közepén vagyok, és mindenképpen akartam ma
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 334 oldal
Hogyan futottam össze vele: Láttam, hogy erről a könyvről beszélgetnek valahol - asszem a Molyon - és szóbakerült valami elmegyógyos téma, amire a mi Alice-ünk persze felkapta a kis fejecskéjét. Másnap vidáman szökdécselt ki vele a könyvtárból, és kapásból két könyvet függesztett fel miatta. Aztán aznap csak nézték egymást a borítón lévő lánnyal, és Alice egyre jobban elbizonytalanodott, hogy merje-e elolvasni, hiszen ettől a témától rendszeresen a falra mászik. És végül lassan leemelte a polcról...
Borító: Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, egyszerű, de mégis sokat elmond a könyvről: a ruha, és a kopottas "effekt" megmutatja, hogy körülbelül mikor játszódik, és a törés, ami olyan, mintha egy puskagolyó ütötte volna ki, jelzi, hogy lesz benne akció bőséggel.
Fülszöveg: Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Értékelésem: Eleve mindig fenntartásokkal kezelem a múltban játszódó regényeket, pláne ha krimi, és nincs benne természetfeletti. Kellemesen csalódtam. Emma valamiért nem lett nekem túl szimpatikus – talán azért mert egyáltalán nem ismerjük meg a személyiségét – de ettől függetlenül, mind az ő, mind a bandzsa barátja halálát megkönnyeztem. Mili viszont igazán jófej, rokonlélek, de mindenek fölött bátor lány, akinek baromi jó beszólásai vannak, és akit teljesen a szívembe zártam. Ha engem kértek volna meg, hogy vonuljak be önként a „Lipibe” (ez a becézés nekem nagyon tetszik, bár nem szoktam ilyen dolgokat becézgetni), szépen megmondtam volna, hogy „sajnálom, tartok tőle, hogy ezt nem tudom megvalósítani” (csak hogy a szóhasználatom korhű maradjon :D), felkaptam volna a szoknyám alját, és sietve elrohantam volna a helyszínről :D . Ezért nagyon tisztelem Milit, ezer olyan dolgot bevállalt a családjáért, amire én sosem lettem volna képes.
Ami a bárókánkat illeti, gyakran fejbevágtam volna egy palacsintasütővel, azért ahogy viselkedett, nem is értem Mili hogy viselhette el :D. Ha ebből valaha romantikus szál lesz – márpedig az lesz – megeszem a kalapomat. Én nem viselném el hosszú távon ezt a pasit :D. Enyhítő körülmény, hogy megmentette Milit a végén, a verekedés közepéből.
Terka néni a különös szóhasználatával, pletykálásával, és humorával afféle tipikus idős székely néni, ezáltal nagyon mulatságos, és kedves mellékszereplő.
Visszatérve a Lipótra. Erről a részről szereztem először tudomást, és emiatt kezdtem el olvasni a könyvet, szóval akár még hálás is lehetnék neki, de a puszta gondolatától is elkezd kocogni a fogam, a gyomrom pedig valahol a mellkasom táján kezd el himbilimbizni. Sokat olvasok a témáról, de ez a legelső ami lányról szól, sőt, magyar lányról, és ez az első ami magyarországon játszódik. És, mint mondtam, Mili túlságosan rokonlélek, és nagyon magaménak éreztem a történetet. Kaméleonkáért hullattam jópár könnycseppet, és őszintén remélem, hogy egyszer megtudjuk ki ő, és mi történt vele a későbbiekben.
Az hogy ki a gyilkos, viszonylag egyszerű volt kitalálni.
Ami fura volt: Két – néha három – történet között rohangáltunk, néha el is veszítettem a fonalat, és a korabeli szóhasználat sem könnyítette meg a dolgomat.
Összességében ez a könyv az első olyan magyar, régebbi időben játszódó krimi, amit szerettem, és végigolvastam.
Ez a molyos értékelésem, úgy éreztem ez az értékelés elég szalonképes, és hosszú, hogy a blogra tegyem. A késsőbiekben nem ezeket fogom kitenni
Kedvenc szereplők: Mili :)
Kedvenc idézetek:
"Ha nem tévedek, húsz éve is megvan már annak, hogy magát bécsukták ide, mert aztat állította, hogy az anyósa megboszorkányozta a káposztás cvekedlijét."
"Mivel a békés emberek általában rosszul tűrik a mások bolondságát, hisz elég bajuk van a maguk tévképzeteikkel, (…)"
"Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele, s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom. Amikor ez bekövetkezik, vagy őrület szállja meg az illetőt, vagy – efféle történt velem! – hirtelen akkora nyugalom keríti hatalmába, amit addig elképzelni sem tudott."
"Egy idős, fekete főkötős grófnő, meg a félkarú fia, és persze én, a Marosvásárhelyről szalajtott polgárlány, akik a reggeli mellett ülve oly természetességgel beszélgetnek egy közeli tébolydában elkövetett gyilkosságról, mintha az úri etikett épp valami ilyesmit várna el tőlük!"
Filmadaptáció: Egyelőre nincs, de ha egyszer lefordítják, és kimegy Amerikába, vagy hasonló jó filmiparral rendelkező országokba, akkor merem remélni, hogy lesz.
Folytatás: Ezen kívül eddig két kötet beszerezhető a könyvesboltokban, nekem mindkettő megvan e
Na, íme, megvolna a második értékelés, szegény, oly' sokáig elhanyagolt blogomon, remélem tetszett!
Alice
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése