Címkék

2017. május 22., hétfő

Tokyo Ghoul? Próbáljuk meg!

Hello!

Igen, újra itt vagyok a blogon és most egy kis újítással jöttem, ugyanis nem hogy itt, még a molyon sem értékeltem - nem is igazán emlegettem - animét, maximum az utóbbi időben. Úgyhogy itt a változás ideje!
Mikor realizáltam, hogy "Gyerekeeek....Animéken nőttem fel és még életemben nem csináltam egyről se kritikát!" azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy mi az ami méltó arra, hogy végigmaratonozzam e nemes célra....és eszembe jutott a Tokyo Ghoul.
Hogy miért? Sokan ismerik, szóval nem valami a pokol legmélyebb bugyrából előkotort animével fogok foglalkozni, hanem esetleg páran tudni is fogják mi a szitu, De! Nem ez a lényeg. Annyi jót is, rosszat is hallottam róla, hogy biztos voltam benne, hogy van nagyon utálni, vagy imádni fogom, akárhogy is baromi könnyű lesz róla kritikát írni.
És hogy én mekkorát tévedtem.
De szerintem ennyit elég is volt beszélni a semmiről, jöjjön a Tokyo Ghoul.
Megj.:igyekszem minél kevesebbet spoilerezni, de az első rész tartalmát kénytelen vagyok elmondani. Ha mindenképpen szeretnéd előtte magad látni, nézd meg a 1. epizódot, és térj vissza, a bejegyzés tuti megvár.
A történet szerint Kaneki egy szomorú múltú, de átlagos srác, aki egy kávézóban találkozik Rise-vel. Rögtön bele is szeret, elhívja randizni egy könyvesboltba valami, amit csak támogatni tudok :D, de mint kiderül, a lány egy ghoul ,azaz egy emberevő szörnyeteg, aki előszeretettel zabálná Kanekit. A dolgok azonban máshogy alakulnak, mint bármelyikük tervezi, Rise meg tetszik dögleni, Kaneki pedig halálosan megsebesül, ezért a fiú túlélése érdekében jobb híján Rise szerveit kapja meg ami által félig ghoul félig ember lesz. Miután ezt realizálja, kétségbeesetten igyekszik kapaszkodni emberi életébe, de ez meglehetősen lehetetlennek bizonyul, ugyanis kávén élni nem igazán célravezető és ezt pont én mondom... . Szóval a kérdés az: Meg tud-e Kaneki élni a két társadalom peremén, úgy, hogy közben nem tesz olyat ami ellentmondana az érveinek?

Ez az anime...eszeveszett kemény!
Jó, micsoda meglepetés, de itt nem arra gondolok, hogy fékevesztett módon morbid, és úgy hullanak a szeretett szereplőink mint a szilva a fáról. Nyilván a téma és a felvetett kérdések megkövetelik a nagyon szomorú és kétségbeejtő lelkivilágot, de engem, a sorozatba random beleugró bungee jumpingolót ez úgy képen talált már az első tíz percben, hogy majdnem leestem a székről.

Oké, szépen nyugi van, iszom egy pohár kávét if you know what I mean, hehe és kezdjük a szereplőkkel, azon belül is Kanekivel.
Senki nem várta el tőle, hogy az első pár részben valami hulla badass legyen, igaz? De, én igen! Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, csak hozzá vagyok szokva. A könyvekben és filmekben, általában az összes hasonló médiumban többnyire az lenne az ilyen történetnek már az átváltozás utáni első jelenete, hogy "Ó, tényleg? El kell szakadnom mindentől és mindenkitől, ellent kell mondanom a saját elveimnek, és meg kell kérdőjeleznem a helyem a társadalomban? Okay, let's kick some ass!"
De a valóságban hogy is működne ez?
Pontosan úgy, mint Kanekinél! Térden állva kuncsorognánk, hogy valaki segítsen rajtunk, mert nem ismerjük a világot amibe kerültünk, sőt, nem is akarjuk, és úgy általában, minden szar. Addig küzdenénk a saját ösztöneinkkel, míg azok mindenképpen le nem győzik az emberségünket, és kénytelenek vagyunk ráeszmélni, mik is vagyunk valójában. Ebben a tekintetben a Tokyo Ghoul nagyon őszinte és kíméletlen, ahogy annak lennie kell.
Annak ellenére, hogy az első évadban még nincs nagyon kidolgozva, a szereplők csúcspontja nekem Kirishima Touka. Miért is? Nézzük át!
Egyrészt, a kisasszony a háttértörténet-alkotás, és a minden-mindennel-összekapcsolódik storyline-ok koronázatlan királynője. Aki látta a sorozatot érteni fogja, de nem akarom lelőni azoknak akik nem látták még, mert tényleg ez a dolog kiszedte a lelkem egy darabját. Másrészt pedig szimplán a személyisége annyira megragadott, ahogy folyamatosan eloszlatta minden létező szimpátiámat iránta, hogy két perccel később újra ódát írjak róla, ahogy annyira fagyos, mégis melegszívű, rém idegesítően makacs, de csak azért, mert kitart a szerettei mellett...Love. Szép volt, Sui Ishida.
Itt viszont a dicsérőszövegem a karaktereket illetően véget is ért, mivel a főgonosz és a többi karakter az animében teljesen kidolgozatlan. A-chan ott van, meg menő, őrült meg minden ami kell, de nem is tudjuk meg ki ő. A CCG-nél ugyanez a helyzet, de őket nem szapulnám, mert jutott oda bőven lazaság.Nem tudom, hogy a második évadban is ez-e a helyzet, mert azt nem kíséreltem meg. Elvileg nagyon el lett rontva, és függővéges, úgyhogy megvárom vele a harmadik évadot, ha lesz.
Ezen kívül viszont ezen a téren az anime kifejezetten jól teljesít: az érzelmek átélhetőek és hitelesek, a dialógusok nagyon szépen meg vannak írva és úgy általában teljesen korrekt ez a rész.
Magáról a világról szólva: Kifejezetten kreatívan meg van alkotva, szépen dolgozza át az eredeti ghoulokról szóló történeteket. Amiért pedig maguk a lények büszkék lehetnek magukra, az az, hogy elérték nálam azt az érdeklődési szintet, amin már bővebben is utánamászom, hogy honnan származik az alap. Ez pedig nem gyakori, úgyhogy jár a mi mangakánknak egy pacsi.
Na, de mivel mégiscsak horror-akció beszéljünk a látványról. Ami baromi jó!
Ennyire király animációval legutoljára az Orange-ban futottam össze. Nyilván ez egy új(abb) anime, így sokkal fejlettebb technológiával lehetett dolgozni, mint mondjuk az Anothernél (amiből tuti lesz kritika), de ez akkor is szép teljesítmény. A véres jelenetek tényleg olyanok, hogy az ember aznap éjjel a csilláron alszik, a kagunék egyszerűen gyö-nyö-rű-ek , a zene pedig minderre nagyon szépen játszik rá. Emellett azonban a műfajjal kapcsolatban ez inkább thriller mint horror, attól eltekintve is, hogy csurig van vérrel és erőszakkal én nem féltem tőle....amit éreztem tőle az az izgalom, a borzongás és a hányinger keveréke volt utolsó jó értelemben... szóval aki instant rémálomra vágyik, nem ez az amit keres.
A hangulattal nagyon jól játszik az anime, szépen tud a személyes és kedves jelenetekből átmenni olyanba, hogy az ember csak rózsafűzérrel és fakereszttel felszerelkezve lesz hajlandó tovább nézni.
Amit még kiemelnék az az opening, ami zseniális, mind a képekben, mind a zenében. És persze készülnek hozzá a coverek, amikből be is linkelek gyorsan kettőt: az egyik ez, ez pedig a másik, szerintem zseniálisak :3
Na, de!
Amiért elkészítettem ezt a kritikát és nem más animét választottam megkritizálni, az az, hogy ez a sorozat bonyolultabb, mint egy emelt szintű matekérettségi!
A bonyolult nem is jó szó rá, de egyszerűen nincs rá magyar szó, hagyjatok békén, rendben? :D
Nyilván itt nem az üzenetére gondolok, hiszen az a klasszikus "felnőtté válás" storyline, de azért itt is felüti a fejét.
Szóval. Rengeteg ellentét van a történetben, főleg az emberek és a ghoulok konfliktusában. Nyilvánvalóan, mivel a főszereplőnk egy ghoul, neki adunk végső soron igazat, de elég nehéz amellett dalolászva eltekinteni, hogy rohadtul kinyírnak mindenkit aki akadályozza őket! És ezzel nem kifejezetten Kanekire gondolok, mert amint azt korábban említettem, ő még az évad elején nagyon kis ártatlan, de például Touka egy laza mosollyal az arcán küldene át bárkit a túlvilágra, ha a szeretteivel egyáltalán egy levegőt merészel szívni. És ezt mi mind megértjük, hiszen az ő szerettei a mieink is, de azért lássuk be: Emberek vagyunk, egyikünknek sem kellemes a gondolat, hogy kisétálunk a postaládához a reggeli újságért és valami úgy dönt, hogy ma mi leszünk a reggeli. Így a ghoulokat sem tudjuk teljes mértékben megérteni, de a CCG nyilván akkora egy sz*rházi társulat, az a tipikus talp alá való férgek... És ez az ellentétesség talán a legjobb része ennek az animének és ehhez mérten ezt is sikerült a legjobban megjeleníteniük a sorozatban. Emellet ez kétségkívül dob egyet az anime hangulatán, és generálja bennünk azt az égető vágyat, hogy "Nézzed már tovább!" és működik és nézzük is, jópáran.

Szóval. Foglaljuk össze!
  •  Az anime világa viszonylag érdekes, és szépen kidolgozott, bár még hagy kérdéseket a nézőben.
  • A látvány és a zene gyönyörű, a hangulata kifejezetten magával ragadó.
  • A szereplők kidolgozatlanok kissé, ebben bőven hagy kívánni valót maga után
  • A műfajában van egy kis tévedés, inkább thrillernek nevezném
Összességében azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a véres animéket és nem kapnak egy kicsit gyenge főszereplőtől agyérgörcsöt.

Ennyi lenne ez a kis bejegyzés, remélem ekkora kihagyás után azért mégiscsak tetszeni fog, és nem pártoltatok el tőlem, jön a nyár ;)
Alice~