Helló!
Bő két hét után összekapom magam, és megírom végre ezt a posztot is :) Nem tudom miért halogattam ennyire, hiszen imádok az élményeimről írni, pláne, ha ekkora élmény, és a bakancslistám egyik pontja volt *-*
Mint tudhatjátok, a Bring me the Horizon koncertre mentem ki apummal, a mostohatesómmal, és néhány haverjával. Ők már korábban is voltak BMTH koncerten, Bécsben, én viszont most először jártam Oliék koncertjén, szóval enyhe fangörccsel vártam a nagy napot.
Miután sikerrel összevesztem nagyanyámmal (-.-), apummal felszálltunk a HÉVre, csomó velem egykorú, szintén SZIGET-es karszalagos emberkével. Már ott kezdett megőrülni minden rajongó, a Muse-fanok, és a BMTH fanok két falkában őrjöngtek a vagon két felében :D. Megérkeztünk, és mivel apum valahogy sikerült vízhordólánynak eladjon, a Staff karszalagommal a gyorsítósávon jutottam be, ahol mindenki a be nem engedett piáin igyekezett túladni
én soha nem fogok koncertek előtt inni, mert ez az élmény józanul kell megmaradjon de ettől függetlenül a bejutáson elég hamar túljutottam. Odabennt már így délután négyre eléggé nagy hangulat volt, attól függetlenül, hogy olyan meleg volt, hogy palacsintát lehetett volna sütni a betonon. Végigmentünk az egészen, célbadobáltam, és lenyeltem egy jégkását :D. Nagyon szép képeket lehetett löni, itt van pár:
Mikor már tényleg mindent megcsináltunk, amit ez a csodás Sziget nyújthat, elmentünk, hogy helyet stoppoljunk magunknak, hacsak nem akarunk a leghátsó sorban lenni.A Nagyszínpad előtt máris mindenki tömörült, vártuk a koncertet. Itt találkoztunk is a mostohabátyámmal, és néhány haverjával, akikkel körülvéve megszólalásig hasonlított a bandára- az egyik haverja totál úgy néz ki mint Oli *--*
ha nem lenne nálam bő hat évvel idősebb, akkor már rég őt hajkurásznám xD (na jó, ennyire nem vagyok beteg). Innentől heten mentünk tovább, ők öten egyenesen a színpad elé mentek, én pedig megállapodtam az erős középmezőnynél, ahol apumat két perc alatt "véletlenül" elveszítettem, és barátságos társalgásba elegyedtem két amerikai lánnyal. A dumaparti addig tartott, amíg a két vetítőn megjelent a mostanában olyannyira népszerű Viber Kisscam, és vagy egy fél órán keresztül ezzel szórakoztatták a jónépet. Ennek a résznek a fénypontja az volt mikor egy idős nénit és bácsit világított meg a kamera, és annyira cukik voltak, úgyhogy értelemszerűen vastapsot kaptak. Itt a nagyimra gondoltam, és arra, hogy ő miért nem tud ilyen lenni, hogy kijön a Szigetre, Kisscammal szórakozik, és BMTH koncerteken tombol?! Hjajj, na mindegy.
 |
| A Nagyszínpad *--* |
Még mielőtt elkedztem volna ott filozófuskört alkotni magamban a mai öregekről, megjelentek Oliék a színpadon, és mire körülnéztem már mindannyian - én is - a Happy Songot ordítottuk teli torokból. A következő szám alatt előkerült apum, de csak annyi időre, hogy a kezébe nyomhassam a fotógépet, aztán ismét köddé váltam, ugyanis kis körmenet (?)
körbunyó? körtánc? alakult ki mellettünk, ahova én is be akartam menni. Apum már rég kihátrált, nem hiányzott neki, hogy kilökjék a kezéből a kamerát, és megfojtsam, szóval sima is volt az utam, egészen egy percig, amíg egy amerikai (legalábbis olyan akcentusa volt...) fiú ki nem halászott, hogy a százhatvan centimmel nem ajánlja, hogy bekeveredjek a kör centrumába, mert elnyel, mint a fekete lyuk. Én - természetesen - nem akartam kihagyni, de lefizettek- amíg a Throne ment, az egyik refrén erejéig felülhettem a nyakába, aztán onnan csápoltam, kifejezetten lelkesen.
 |
A banda *-*
*-*
*-* |
Még le se szálltam a nyakából, sikerrel orra is buktam a tömegben, de szerencsére éppen akkor kérte Oli, hogy üljünk le, hogy mindenki láthassa őket, szóval az eltaposástól megkíméltem magam :D Ezután pedig Oli külön megkért minket, hogy mutassunk be a nagyvilágnak, meg káromkodjunk angolul, valamint a sok-sok számot elénekeltük, mindig éppen a kívánt ujj-jelzéssel karöltve xD
A koncert meglepően rövid volt, legnagyobb gyászunkra, de ugyanolyan hangulata volt, mint a Skilletnek: összetartó rajongók, adrenalin maxon, néhány "aztabüdös-ez-de-kicsin-múlt" helyzettel, és új ismerősökkel megspékelve, újabb pont, az amiért-érdemes-élni listámon *-*
Miután nyugtáztam, hogy menten elájulok, olyan szomjas vagyok, apummal elindultunk vadászni valami innivalót, eközben anyum telefonált apummal, amiből remek "Amit mond vs Amit gondol" képregényt lehetne csinálni :D
Anyum:
Szia! Minden oké?
Amit apu mond:
Igen, persze.
Amit gondol:
Alice mindjárt szomjan hal, nem váltható be a VOLTos pénz, nem találjuk a festipay-es pultot, a vizet pedig már ezer éve megitta még a HÉVen.
Anyu:
Igaz vigyáztál Alicere?
Amit mond:
Igen, egy percre sem tévesztettem szem elől.
Amit gondol:
Még a koncert előtt köddé vált, egyszer láttam valahonnan jó magasról csápolni, aztán megint elpárolgott, koncert után újra találkoztunk....de egyben van!
Anyu:
Nem álltatok szóba idegenekkel, ugye?
Amit mond:
Ugyan, dehogy
Amit gondol:
Mielőtt köddé vált, éppen két angol lánnyal hallottam cseverészni, az előbb meg valami amerikai pasasról magyarázott, aki kimentette a körből, és akinek a nyakában csápolt
Anyu:
Nagyon elvadult a koncert?
Apu:
Dehogy! Azonnal hazajöttünk volna!
Amit gondolt:
Az egész közönség a középső ujját mutogatta, Alice-szel együtt, mindenki káromkodott mint a kocsis, Alice egyszer sikeresen elesett, körbunyók alakultak ki, láttam két összetört telefont random heverni, de amúgy semmi.
Anyu:
Igaz a koncert után most haza is jösztök?
Apu:
Igen, szivem
Amit gondolt:
Ezt te se gondoltad komolyan...
Szóval igen, szegény át lett verve xD
Mikor anyumat lenyugtattuk a kismillió hazugsággal, nyugodt szívvel elmentünk kajálni, venni pengetöt venni (nem direkt rövid ö, csak angol billentyüzetröl vagyok) utána pedig mégegyszer körbejártunk, és hazaverekedtük magunkat.
 |
| A nyakláncom *-* |
Ennyi lenne ez az olyan sokáig igérgetett beszámoló, remélem tetszett, sziasztok!
Alice
