Alicedrágaösszeszedtemagát, avagy végre élménybeszámoló a Skillet koncertről

Hello!

Mint az sokan tudjátok is, most szombaton voltam Skillet koncerten. Ezer éve nem volt bejegyzés, szóval nem is húzom az időt, nincs is bevezetés csapjunk a húrok közé :D
Hú-ha, és akkor itt most el is akadtam. Mivel én ha beszélek, mindig belelkesülök és gesztikulálok, és igazából inkább ezzel érzékeltetem azt, hogy mennyire boldog vagyok, mint azza, hogy épkézláb mondatokban fogalmazom meg a dolgokat. Igazából egy darabig gondolkodtam is azon, hogy a Feel Invincible-t egy post erejéig videobloggá avanzsálom, és ezt a beszámolót videóban csinálom meg...ezt csak akkor vetettem el, mikor rájöttem, hogy nekem rohadtul nincsen videovágó programom, és liveban meg csak annyit látna mindenki, hogy rohadtul összegabalyodik a nyelvem meg minden :D  Szóval japp...Kezdjük el.
Úgy utaztam odáig, hogy ittam a kólát, és próbáltam beszélni, amiből egy francia-német-angol-magyar kutyulék lett, és senki sem értett semmit belőle :D Kapunyitás előtt bőőven leskelődtem, hogy nincs-e valami ismerős, de nem láttam senkit, vagy ha láttam is, elmentünk egymás mellett (Khmmm...Gothic Fleur). A Red Sun Risingról életemben nem hallottam eddig, mostanra viszont már utánanéztem, mert tényleg jó volt, anyait-apait beleadtak, és úgy általában, megadták a hangulatát az estének, és felkészítettek lelkileg a nagyhalra :D
Mikor a Red Sun Rising lement, bevonultunk a VIP páholyba. Körülnéztem, mondom, nyehh, itt nem lehet vadulni, lemegyek, hogy keressem az ismerősöket. Sajna csak a közepéig jutottam, és feladtam, a 164 centimmel semmit sem láttam volna :( Szóval mire a Skillet elindult, én már fennt vártam a csodát, folyamatosan kántálva a nevüket a többiekkel együtt :D. A Feel Invincible-llal indítottak, én meg már akkor elveszítettem az irányítást a testem fölött, és félig kilógva a páholyból, énekeltem és csápoltam kifelé, és úgy pattogtam, mintha rúgón állnék. A mellettem álló döbbenten megállapította, hogy totál olyan a hangom, mint Jennek élőben, és én ugyan ezt már a VOLTon summáztam, jól esett, innen is köszi, ha olvasod :D
Rengeteg számot játszottak, háromszor olyan hosszú koncertet nyomtak le mint a VOLTon. Tökéletes volt, minden hang jó helyen volt, csak a fél playback volt fura, mert az előző koncertjükön teljesen anélkül játszottak, de döbbenetes volt, magával ragadó, és rendesen megtáncoltatta az adrenalin szintemet, nem múlt sokon, hogy ki nem zúgtam a páholyból...Végülis John majdnem a fejemre huppant a nyáron, szépen kiegyenlítettem volna a számlát :D
De, ez még csak a kezdet volt. Ugyanis...Uram Isten, Anyám borogass...De borogass gyorsabban anyám, gyerünk, borogass!!!
Már nem is tudom melyik szám alatt...Talán a Sick Of It - ami a személyes kedvencem - alatt John felnézett rám... mutatott egy metalvillát...elmosolyodott...integetett...És odaszólt, hogy "Milyen lelkes vagy!" Nézek körbe, mondom ilyen nincs, de akkor éppen senki nem állt körülöttem, úgyhogy mégis csak van, én meg integettem vissza, mint egy hülyegyerek, és ellenállhatatlan vágy kerülgetett, hogy átugorjak a korláton, lecsusszanjak, és az ölében kössek ki.... atya ég....Atya ééééég...
Jen fantasztikus volt, még mindig nem tudom, hogy lehet ennyi felé figyelni egyszerre, és mindent teljes átéléssel csinálni, én boldog vagyok, ha tudok egyszerre gitározni és énekelni :D Mikor előrejött nagyon-nagyon kedves volt, mosolygott, meg minden, és még mindig gyönyörű hangja van *-* Az, hogy legújabban lila a haja - a VOLTon még rózsaszín volt - már meg se lep, egyre durvább ez a csaj  :D
Korey és Seth zseniálisan gitároztak, teljes átéléssel, és tökéletesen... ezen nem tudok mit ragozni, nagyon jó volt *-*
John olyan volt, amilyennek megszoktam, vicces, jófej, és úgy tűnik elég komoly sokkot tud rám hozni xD
Na meg az a lélektani pillanat...Mikor John fogja magát, szép hosszú léptekkel átmasírozik a színpadon, megcsókolja Koreyt, és a totál megőrült közönség ellenére fapofával folytatta a koncertet...A szívem kiugrott :O.Szerintem akkor sikítottam a legnagyobbat a koncert során. Annyira szép volt *-*
Mikor éppen nem voltam teljes extázisban, csináltam pár képet is:

Öööh...Hogy zárjam le ezt a posztot? Egyszerűen még mindig nem realizáltam az egészet...Szóval ennyire futtotta most tőlem, remélem tetszett :)
A még mindig euforikus hangulatban lévő Alice

SZIGET élménybeszámoló *-*

Helló!
Bő két hét után összekapom magam, és megírom végre ezt a posztot is :) Nem tudom miért halogattam ennyire, hiszen imádok az élményeimről írni, pláne, ha ekkora élmény, és a bakancslistám egyik pontja volt *-*
Mint tudhatjátok, a Bring me the Horizon koncertre mentem ki apummal, a mostohatesómmal, és néhány haverjával. Ők már korábban is voltak BMTH koncerten, Bécsben, én viszont most először jártam Oliék koncertjén, szóval enyhe fangörccsel vártam a nagy napot.


Miután sikerrel összevesztem nagyanyámmal (-.-), apummal felszálltunk a HÉVre, csomó velem egykorú, szintén SZIGET-es karszalagos emberkével. Már ott kezdett megőrülni minden rajongó, a Muse-fanok, és a BMTH fanok két falkában őrjöngtek a vagon két felében :D. Megérkeztünk, és mivel apum valahogy sikerült vízhordólánynak eladjon, a Staff karszalagommal a gyorsítósávon jutottam be, ahol mindenki a be nem engedett piáin igyekezett túladni én soha nem fogok koncertek előtt inni, mert ez az élmény józanul kell megmaradjon de ettől függetlenül a bejutáson elég hamar túljutottam. Odabennt már így délután négyre eléggé nagy hangulat volt, attól függetlenül, hogy olyan meleg volt, hogy palacsintát lehetett volna sütni a betonon. Végigmentünk az egészen, célbadobáltam, és lenyeltem egy jégkását :D. Nagyon szép képeket lehetett löni, itt van pár:



  Mikor már tényleg mindent megcsináltunk, amit ez a csodás Sziget nyújthat, elmentünk, hogy helyet stoppoljunk magunknak, hacsak nem akarunk a leghátsó sorban lenni.A Nagyszínpad előtt máris mindenki tömörült, vártuk a koncertet. Itt találkoztunk is a mostohabátyámmal, és néhány haverjával, akikkel körülvéve megszólalásig hasonlított a bandára- az egyik haverja totál úgy néz ki mint Oli *--* ha nem lenne nálam bő hat évvel idősebb, akkor már rég őt hajkurásznám xD (na jó, ennyire nem vagyok beteg). Innentől heten mentünk tovább, ők öten egyenesen a színpad elé mentek, én pedig megállapodtam az erős középmezőnynél, ahol apumat két perc alatt "véletlenül" elveszítettem, és barátságos társalgásba elegyedtem két amerikai lánnyal. A dumaparti addig tartott, amíg a két vetítőn megjelent a mostanában olyannyira népszerű Viber Kisscam, és vagy egy fél órán keresztül ezzel szórakoztatták a jónépet. Ennek a résznek a fénypontja az volt mikor egy idős nénit és bácsit világított meg a kamera, és annyira cukik voltak, úgyhogy értelemszerűen vastapsot kaptak. Itt a nagyimra gondoltam, és arra, hogy ő miért nem tud ilyen lenni, hogy kijön a Szigetre, Kisscammal szórakozik, és BMTH koncerteken tombol?! Hjajj, na mindegy.

A Nagyszínpad *--*

Még mielőtt elkedztem volna ott filozófuskört alkotni magamban a mai öregekről, megjelentek Oliék a színpadon, és mire körülnéztem már mindannyian - én is - a Happy Songot ordítottuk teli torokból. A következő szám alatt előkerült apum, de csak annyi időre, hogy a kezébe nyomhassam a fotógépet, aztán ismét köddé váltam, ugyanis kis körmenet (?) körbunyó? körtánc? alakult ki mellettünk, ahova én is be akartam menni. Apum már rég kihátrált, nem hiányzott neki, hogy kilökjék a kezéből a kamerát, és megfojtsam, szóval sima is volt az utam, egészen egy percig, amíg egy amerikai (legalábbis olyan akcentusa volt...) fiú ki nem halászott, hogy a százhatvan centimmel nem ajánlja, hogy bekeveredjek a kör centrumába, mert elnyel, mint a fekete lyuk. Én - természetesen - nem akartam kihagyni, de lefizettek- amíg a Throne ment, az egyik refrén erejéig felülhettem a nyakába, aztán onnan csápoltam, kifejezetten lelkesen.

A banda *-*
*-*
*-*

Még le se szálltam a nyakából, sikerrel orra is buktam a tömegben, de szerencsére éppen akkor kérte Oli, hogy üljünk le, hogy mindenki láthassa őket, szóval az eltaposástól megkíméltem magam :D Ezután pedig Oli külön megkért minket, hogy mutassunk be a nagyvilágnak, meg káromkodjunk angolul, valamint a sok-sok számot elénekeltük, mindig éppen a kívánt ujj-jelzéssel karöltve xD
A koncert meglepően rövid volt, legnagyobb gyászunkra, de ugyanolyan hangulata volt, mint a Skilletnek: összetartó rajongók, adrenalin maxon, néhány "aztabüdös-ez-de-kicsin-múlt" helyzettel, és új ismerősökkel megspékelve, újabb pont, az amiért-érdemes-élni listámon *-*
Miután nyugtáztam, hogy menten elájulok, olyan szomjas vagyok, apummal elindultunk vadászni valami innivalót, eközben anyum telefonált apummal, amiből remek "Amit mond vs Amit gondol" képregényt lehetne csinálni :D
Anyum: Szia! Minden oké?
Amit apu mond: Igen, persze.
Amit gondol: Alice mindjárt szomjan hal, nem váltható be a VOLTos pénz, nem találjuk a festipay-es pultot, a vizet pedig már ezer éve megitta még a HÉVen.
Anyu: Igaz vigyáztál Alicere?
Amit mond: Igen, egy percre sem tévesztettem szem elől.
Amit gondol: Még a koncert előtt köddé vált, egyszer láttam valahonnan jó magasról csápolni, aztán megint elpárolgott, koncert után újra találkoztunk....de egyben van!
Anyu: Nem álltatok szóba idegenekkel, ugye?
Amit mond: Ugyan, dehogy
Amit gondol: Mielőtt köddé vált, éppen két angol lánnyal hallottam cseverészni, az előbb meg valami amerikai pasasról magyarázott, aki kimentette a körből, és akinek a nyakában csápolt
Anyu: Nagyon elvadult a koncert?
Apu: Dehogy! Azonnal hazajöttünk volna!
Amit gondolt: Az egész közönség a középső ujját mutogatta, Alice-szel együtt, mindenki káromkodott mint a kocsis, Alice egyszer sikeresen elesett, körbunyók alakultak ki, láttam két összetört telefont random heverni, de amúgy semmi.
Anyu: Igaz a koncert után most haza is jösztök?
Apu: Igen, szivem
Amit gondolt: Ezt te se gondoltad komolyan...
Szóval igen, szegény át lett verve xD



Mikor anyumat lenyugtattuk a kismillió hazugsággal, nyugodt szívvel elmentünk kajálni, venni pengetöt venni (nem direkt rövid ö, csak angol billentyüzetröl vagyok) utána pedig mégegyszer körbejártunk, és hazaverekedtük magunkat.

A nyakláncom *-*

 

Ennyi lenne ez az olyan sokáig igérgetett beszámoló, remélem tetszett, sziasztok!

Alice