Mint az sokan tudjátok is, most szombaton voltam Skillet koncerten. Ezer éve nem volt bejegyzés, szóval nem is húzom az időt, nincs is bevezetés csapjunk a húrok közé :D
Hú-ha, és akkor itt most el is akadtam. Mivel én ha beszélek, mindig belelkesülök és gesztikulálok, és igazából inkább ezzel érzékeltetem azt, hogy mennyire boldog vagyok, mint azza, hogy épkézláb mondatokban fogalmazom meg a dolgokat. Igazából egy darabig gondolkodtam is azon, hogy a Feel Invincible-t egy post erejéig videobloggá avanzsálom, és ezt a beszámolót videóban csinálom meg...ezt csak akkor vetettem el, mikor rájöttem, hogy nekem rohadtul nincsen videovágó programom, és liveban meg csak annyit látna mindenki, hogy rohadtul összegabalyodik a nyelvem meg minden :D Szóval japp...Kezdjük el.
Úgy utaztam odáig, hogy ittam a kólát, és próbáltam beszélni, amiből egy francia-német-angol-magyar kutyulék lett, és senki sem értett semmit belőle :D Kapunyitás előtt bőőven leskelődtem, hogy nincs-e valami ismerős, de nem láttam senkit, vagy ha láttam is, elmentünk egymás mellett (Khmmm...Gothic Fleur). A Red Sun Risingról életemben nem hallottam eddig, mostanra viszont már utánanéztem, mert tényleg jó volt, anyait-apait beleadtak, és úgy általában, megadták a hangulatát az estének, és felkészítettek lelkileg a nagyhalra :D
Mikor a Red Sun Rising lement, bevonultunk a VIP páholyba. Körülnéztem, mondom, nyehh, itt nem lehet vadulni, lemegyek, hogy keressem az ismerősöket. Sajna csak a közepéig jutottam, és feladtam, a 164 centimmel semmit sem láttam volna :( Szóval mire a Skillet elindult, én már fennt vártam a csodát, folyamatosan kántálva a nevüket a többiekkel együtt :D. A Feel Invincible-llal indítottak, én meg már akkor elveszítettem az irányítást a testem fölött, és félig kilógva a páholyból, énekeltem és csápoltam kifelé, és úgy pattogtam, mintha rúgón állnék. A mellettem álló döbbenten megállapította, hogy totál olyan a hangom, mint Jennek élőben, és én ugyan ezt már a VOLTon summáztam, jól esett, innen is köszi, ha olvasod :D
Rengeteg számot játszottak, háromszor olyan hosszú koncertet nyomtak le mint a VOLTon. Tökéletes volt, minden hang jó helyen volt, csak a fél playback volt fura, mert az előző koncertjükön teljesen anélkül játszottak, de döbbenetes volt, magával ragadó, és rendesen megtáncoltatta az adrenalin szintemet, nem múlt sokon, hogy ki nem zúgtam a páholyból...Végülis John majdnem a fejemre huppant a nyáron, szépen kiegyenlítettem volna a számlát :D
De, ez még csak a kezdet volt. Ugyanis...Uram Isten, Anyám borogass...De borogass gyorsabban anyám, gyerünk, borogass!!!
Már nem is tudom melyik szám alatt...Talán a Sick Of It - ami a személyes kedvencem - alatt John felnézett rám... mutatott egy metalvillát...elmosolyodott...integetett...És odaszólt, hogy "Milyen lelkes vagy!" Nézek körbe, mondom ilyen nincs, de akkor éppen senki nem állt körülöttem, úgyhogy mégis csak van, én meg integettem vissza, mint egy hülyegyerek, és ellenállhatatlan vágy kerülgetett, hogy átugorjak a korláton, lecsusszanjak, és az ölében kössek ki.... atya ég....Atya ééééég...
Jen fantasztikus volt, még mindig nem tudom, hogy lehet ennyi felé figyelni egyszerre, és mindent teljes átéléssel csinálni, én boldog vagyok, ha tudok egyszerre gitározni és énekelni :D Mikor előrejött nagyon-nagyon kedves volt, mosolygott, meg minden, és még mindig gyönyörű hangja van *-* Az, hogy legújabban lila a haja - a VOLTon még rózsaszín volt - már meg se lep, egyre durvább ez a csaj :D
Korey és Seth zseniálisan gitároztak, teljes átéléssel, és tökéletesen... ezen nem tudok mit ragozni, nagyon jó volt *-*
John olyan volt, amilyennek megszoktam, vicces, jófej, és úgy tűnik elég komoly sokkot tud rám hozni xD
Na meg az a lélektani pillanat...Mikor John fogja magát, szép hosszú léptekkel átmasírozik a színpadon, megcsókolja Koreyt, és a totál megőrült közönség ellenére fapofával folytatta a koncertet...A szívem kiugrott :O.Szerintem akkor sikítottam a legnagyobbat a koncert során. Annyira szép volt *-*
Mikor éppen nem voltam teljes extázisban, csináltam pár képet is:
Öööh...Hogy zárjam le ezt a posztot? Egyszerűen még mindig nem realizáltam az egészet...Szóval ennyire futtotta most tőlem, remélem tetszett :)
A még mindig euforikus hangulatban lévő Alice
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése