Percy Jackson 2. Szörnyek tengere értékelés

Hello!
Tegnap éjjel kiolvastam gyors egymásutánban két könyvet is: A Hajnalhasadást minimum tizedszerre, és ezt. A Hajnalhasadásról szerintem úgy fogok hozni, hogy egybeveszem az egész sorozatot, mert most tervezem újraolvasni az egész sagat ne kérdezzétek miért a végéről kezdtem el xD
Szóval, térjünk rá a Percy Jacksonra. A barátnőmtől kaptam kölcsön most a második részét, de mivel beteg voltam végül csak most került rá sor, hogy tudjam olvasni :D Na, akkor kezdjük is el az értékelést :)

Író: Rick Riordan
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 256 oldal
Hogyan futottam össze vele: Ezen most nincs nagyon mit magyarázni, az első rész jó volt, jöhet a második.
Fülszöveg: Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…
Borító: Nagyon jól néz ki, jó a színvilága, passzol a sorozat többi kötetéhez, és elég sokat megmutat a regényről, utólag a fejemet vertem a falba, hogy "erre hogy nem jöttem rá az elején... Az a szörnyszem mondjuk pont semennyire nem élethű, egy picit jobban is meglehetett volna rajzolni..
Értékelésem: Az előző részhez hasonlóan ez is nagyon-nagyon döcögősen, és élvezhetetlenül indult, ami sajnos azt jelenti, hogy mivel rövid a könyv, majdnem a felét nem tudtam élvezni. Onnantól kezdett élvezhetővé válni, hogy Hermész meglátogatta Percyt, és elindultak a küldetésre, de igazán csak akkor pörgött fel, mikor megszöktek Luke hajójáról. Onnantól visszakaptam azt a szokásos "Percy Jackson hangulatot, amiért elkezdtem ezt a könyvet. A főszereplőkről semmi újat nem tudok mondani, talán Percy egy kicsit jobb fej lett. Grovert nagyon-nagyon hiányoltam, alig szerepelt valamennyit. Clarisse-ről kiderült, hogy tud még jobb fej lenni, mint eddig. Ő ugyan nem kifejezetten a jófiúk táborát erősíti, ahogy az apja sem, de nekem akkor is ő az eddigi kedvencem, kész, pont :D Thaliára kiváncsi vagyok. Punk, és ez eleve egy jó pont, hiszen én meg gót vagyok, szóval, Thalia, tartsunk össze :D Ki tudja, még az is meglehet, hogy letaszítja Clarisset a trónról :D.
Tyson. Értem én, hogy kell valami tanulság a regényben, értem, hogy mi volt a szerepe ennek a valaminek, de MIÉRT MR.RIORDAN, MIÉRT?? Ez mégis hogy a jó életben jött ide? A gyerek személyiségétől - vagy inkább személyiség nélküliségétől -  konkrétan  a hajamat téptem, és ez a "Ne itélj el valakit első látásra" című történet az 5 éveseknek készülő rajzfilmekben szokott lenni,  és ez a szál annyira, de annyira erőltetett, és annyira nem értem mit keres ez itt és igen, háromszor leírtam, egy mondaton belül, hogy "annyira". Kellene egy kis kávé..... Hálás voltam neki, mikor megmentette Percyéket, de aztán megint feltűnt azzal a tyúkagyával, és én megint a földhöz vágtam volna miatta a könyvet. Nem is tudom, hogy emberként idegesítőbb, vagy küklopszként. Szóval ezt...ezt ne. Kérlek.
A cselekmény is kifejezetten jól pörgött miután elmozdult a holtpontról, tetszettek a kisebb kalandok, főleg a szirének szigete, és az üdülő (Annabeth kisminkelve xD Behalok :D) .
A fő szál - Grover, meg az Aranygyapjú - nagyon király ezt a szót se használom sokszor xD .  De tényleg. És Grover mint menyasszony...Pontosan ugyanazt mondanám erre mint Clarisse :D
És persze még egy szépséghibája van a könyvnek: Nagyon-nagyon rövid. Nagyon sok cselekménye van, rengeteg szálon fut a sztori, és nem tudom az író úr hogy gondolta konkrétan, hogy ezt  belesuvassza 256 oldalba :P
Ezeken kívül minden mással meg vagyok elégedve, még mindig normálisan tartja magát a hangulat, a szereplők személyisége, és minden más.
Ez most csak ilyen kis rövidke értékelés volt, nem tudok hirtelen többet írni, ha eszembe jut valami, még toldozgatom egy kicsit :)
Kedvenc szereplők: Clarisse, Thalia, és Grover
Kedvenc idézetek:

"– Te is szatír vagy? – kérdezte végül Clarisse-tól.
    – Hogy én?! Szatír!? Lány vagyok, méghozzá Árész lánya, te hormonkezelt vakegér! Most pedig oldozz el, hogy letéphessem a karodat!
    – Miért tennél te olyat?
    – Hogy lenyomhassam a torkodon – vicsorgott Clarisse.
    – Nem vagy te egy kicsit pofátlan?"

  "– Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."

"Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

– Nem örülök neki, hogy a rokonaim fejjel koccintgatnak egymással. Nincs olyan sok agysejtjük, hogy kedvükre pazarolhatnák. 

Ennyi lenne ez a poszt, de nem ez lesz ma az egyedüli, remélem tetszett, sziasztok!
Alice

Percy Jackson könyv+film értékelés

Hello!
Mint megígértem, meghoztam a Percy Jackson sorozat első kötetéről az értékelésemet. Sajnos az AHS rész szinte tuti nem fog összejönni, de cserébe hozok néhány rajzot, meg egy kis meglepit :)
Mostanában a barátaim körében hirtelen kitört a Pery Jackson mánia, annak ellenére, hogy idősebbek vagyunk a főhősnél, és nem értem, honnan jött most hirtelen ez a dili :D. A két legjobb barátnőm hirtelen totál függő lett, de én csak most kezdtem bele. Nem szokásom magamnál fiatalabbakról olvasni, ugyanakkor mégis kicsi korom óta érdekel a görög mitológia, szóval belekezdtem én is. És nem is olyan rossz ám ez :D

Író: Rick Riordan

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 374 oldal
Hogyan futottam össze vele: Mint mondtam, az osztályunkban váratlanul csapott le a mánia, én meg egy darabig csak kapkodtam a fejem, hogy mivan. Az egyik barátnőm egész nap arról kérdezgetett, hogy szerintem ő melyik Isten gyermeke lehetne, Ő folyton ezt olvasta, a másik barátnőm meg minden dolgozat előtt Athénéhez "imádkozott, gondoltam, "napasztmek, nálatok is jó messzire gurult a pirula" erre ők mind azt mondogatták, hogy "olvasdmárel, olvasdmárel!". Úgyhogy sok választásom nem maradt :D
Fülszöveg: A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Értékelésem a könyvről: első száz oldal nagyon-nagyon döcögősen ment, annyira, hogy nem is jelöltem sehol, hogy olvasom, mivel kábé semmit sem haladtam vele. A történet onnantól lendült meg rendesen, hogy bekerült a félvértáborba. Egészen odáig valahogy semmilyen, és erőltetett volt a cselekmény. Aztán mikor egyre több szál jelent meg, egyre több szereplő, és kevesebb családi, meg iskolai dolog, onnantól simán ment és az se zavart, hogy Percy csak 12 éves. Olyannyira megtetszett, hogy két-három nap alatt ki is végeztem. Percy hááát....nem tudom. Néha jó fej, néha pedig már-már idegesítően értetlen. Nem tudom én fel tudnám-e dolgozni, ha félisten lennék, de szerintem rohadtul örülnék neki, és már az első napokban felzárkóznék, amennyire csak lehet, hogy utána ne legyek tiszta hülye - ami Percyre sajnos néha nem volt igaz. Annabeth egész jó volt, de néha idegesítően komoly volt, nem vennék rá mérget, hogy jóban lennék vele. Grover vicces, szerethető karakter, a kecskepatáival együtt. Egy dolgot meséljen már el valaki: Hogy a szent retekbe szuszakolták be Kheirón hátsó felét abba a kerekesszékbe xD ? Mutasson már valaki egy lovat, amit bele lehetne ültetni? Én kábé 10 éve lovagolok, de még egy kispóni hátsója se férne be xD. Na mindegy.
Tetszik a vándorló Olimposz gondolata akkor már egyszer a Parlamentünkbe is beköltözhetnének, nagyon örülnék neki :D, meg az, hogy az Istenek gyermekei egy táborban élnek, és a külön házak minden Isten gyermekeinek. A zászlózsákmányolás - vagy számháború - kicsi korom óta az egyik kedvenc játékom, el is játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne már ha félistenként csinálnám ugyanezt. A kedvenc jelenetem a Lótusz-Hoteles rész volt, meg amikor lennt voltak az, Alvilágban, utóbbi a leginkább. Mindig is érdekelt, milyen lehet a görög mitológia-féle pokol.
Összeségében: jó könyv volt, jó alapsztorival, kevésbé jó főszereplőkkel, akikért azért mégis lehetett izgulni, és akik valamennyire megállták a helyüket.
A film nem jött be ennyire, nem volt könyvhű, a szereplők köszönőviszonyban nincsenek az eredeti személyiségükkel, meg úgy általában csalódott vagyok :(
Kedvenc idézeteim:

– Biztonságba? Mi elől? Ki üldöz?

– Ó, igazán jelentéktelen személy – mondta Grower hűvösen, nyilvánvalóan még mindig neheztelve, amiért az előbb leszamaraztam őkecsleségét. – Nem oszt, nem szoroz. Csak a Holtak Ura meg legvérszomjasabb kegyencei közül egy páran

Amikor végre sikerült túltennem magam azn, hogy a tanárom egy ló, egész jó tábornéző túránk volt, részemről azzal az óvintézkedéssel, hogy sosem kerültem a háta mögé. Néhányszor részt vettem a Macy áruházlánc hálaadás-napi felvonulásán trágyatakarítóként, és igazán sajnálom, de nem bíztam annyira Kheirón hátsó felében, mint az elsőben.

Inkább harcolnék nap mint nap, mintsem hogy ne vegyenek rólam tudomást. 

– Nos, Percy, mi a nap tanulsága? – macerált Grover.
– Az, hogy a háromfejű kutyák jobban szeretik a piros műanyag labdát, mint a botot. 

Ennyi ez a kis poszt, sziasztok :)
Alice