Mint megígértem, meghoztam a Percy Jackson sorozat első kötetéről az értékelésemet. Sajnos az AHS rész szinte tuti nem fog összejönni, de cserébe hozok néhány rajzot, meg egy kis meglepit :)
Mostanában a barátaim körében hirtelen kitört a Pery Jackson mánia, annak ellenére, hogy idősebbek vagyunk a főhősnél, és nem értem, honnan jött most hirtelen ez a dili :D. A két legjobb barátnőm hirtelen totál függő lett, de én csak most kezdtem bele. Nem szokásom magamnál fiatalabbakról olvasni, ugyanakkor mégis kicsi korom óta érdekel a görög mitológia, szóval belekezdtem én is. És nem is olyan rossz ám ez :D
Író: Rick Riordan
Kiadó: KönyvmolyképzőOldalszám: 374 oldal
Hogyan futottam össze vele: Mint mondtam, az osztályunkban váratlanul csapott le a mánia, én meg egy darabig csak kapkodtam a fejem, hogy mivan. Az egyik barátnőm egész nap arról kérdezgetett, hogy szerintem ő melyik Isten gyermeke lehetne, Ő folyton ezt olvasta, a másik barátnőm meg minden dolgozat előtt Athénéhez "imádkozott, gondoltam, "napasztmek, nálatok is jó messzire gurult a pirula" erre ők mind azt mondogatták, hogy "olvasdmárel, olvasdmárel!". Úgyhogy sok választásom nem maradt :D
Fülszöveg: A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.
Értékelésem a könyvről: első száz oldal nagyon-nagyon döcögősen ment, annyira, hogy nem is jelöltem sehol, hogy olvasom, mivel kábé semmit sem haladtam vele. A történet onnantól lendült meg rendesen, hogy bekerült a félvértáborba. Egészen odáig valahogy semmilyen, és erőltetett volt a cselekmény. Aztán mikor egyre több szál jelent meg, egyre több szereplő, és kevesebb családi, meg iskolai dolog, onnantól simán ment és az se zavart, hogy Percy csak 12 éves. Olyannyira megtetszett, hogy két-három nap alatt ki is végeztem. Percy hááát....nem tudom. Néha jó fej, néha pedig már-már idegesítően értetlen. Nem tudom én fel tudnám-e dolgozni, ha félisten lennék, de szerintem rohadtul örülnék neki, és már az első napokban felzárkóznék, amennyire csak lehet, hogy utána ne legyek tiszta hülye - ami Percyre sajnos néha nem volt igaz. Annabeth egész jó volt, de néha idegesítően komoly volt, nem vennék rá mérget, hogy jóban lennék vele. Grover vicces, szerethető karakter, a kecskepatáival együtt. Egy dolgot meséljen már el valaki: Hogy a szent retekbe szuszakolták be Kheirón hátsó felét abba a kerekesszékbe xD ? Mutasson már valaki egy lovat, amit bele lehetne ültetni? Én kábé 10 éve lovagolok, de még egy kispóni hátsója se férne be xD. Na mindegy.
Tetszik a vándorló Olimposz gondolata
Összeségében: jó könyv volt, jó alapsztorival, kevésbé jó főszereplőkkel, akikért azért mégis lehetett izgulni, és akik valamennyire megállták a helyüket.
A film nem jött be ennyire, nem volt könyvhű, a szereplők köszönőviszonyban nincsenek az eredeti személyiségükkel, meg úgy általában csalódott vagyok :(
Kedvenc idézeteim:
– Biztonságba? Mi elől? Ki üldöz?
– Ó, igazán jelentéktelen személy – mondta Grower hűvösen, nyilvánvalóan még mindig neheztelve, amiért az előbb leszamaraztam őkecsleségét. – Nem oszt, nem szoroz. Csak a Holtak Ura meg legvérszomjasabb kegyencei közül egy páran
Amikor végre sikerült túltennem magam azn, hogy a tanárom egy ló, egész jó tábornéző túránk volt, részemről azzal az óvintézkedéssel, hogy sosem kerültem a háta mögé. Néhányszor részt vettem a Macy áruházlánc hálaadás-napi felvonulásán trágyatakarítóként, és igazán sajnálom, de nem bíztam annyira Kheirón hátsó felében, mint az elsőben.
Inkább harcolnék nap mint nap, mintsem hogy ne vegyenek rólam tudomást.
– Nos, Percy, mi a nap tanulsága? – macerált Grover.Ennyi ez a kis poszt, sziasztok :)
– Az, hogy a háromfejű kutyák jobban szeretik a piros műanyag labdát, mint a botot.
Alice
