Percy Jackson 2. Szörnyek tengere értékelés

Hello!
Tegnap éjjel kiolvastam gyors egymásutánban két könyvet is: A Hajnalhasadást minimum tizedszerre, és ezt. A Hajnalhasadásról szerintem úgy fogok hozni, hogy egybeveszem az egész sorozatot, mert most tervezem újraolvasni az egész sagat ne kérdezzétek miért a végéről kezdtem el xD
Szóval, térjünk rá a Percy Jacksonra. A barátnőmtől kaptam kölcsön most a második részét, de mivel beteg voltam végül csak most került rá sor, hogy tudjam olvasni :D Na, akkor kezdjük is el az értékelést :)

Író: Rick Riordan
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 256 oldal
Hogyan futottam össze vele: Ezen most nincs nagyon mit magyarázni, az első rész jó volt, jöhet a második.
Fülszöveg: Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…
Borító: Nagyon jól néz ki, jó a színvilága, passzol a sorozat többi kötetéhez, és elég sokat megmutat a regényről, utólag a fejemet vertem a falba, hogy "erre hogy nem jöttem rá az elején... Az a szörnyszem mondjuk pont semennyire nem élethű, egy picit jobban is meglehetett volna rajzolni..
Értékelésem: Az előző részhez hasonlóan ez is nagyon-nagyon döcögősen, és élvezhetetlenül indult, ami sajnos azt jelenti, hogy mivel rövid a könyv, majdnem a felét nem tudtam élvezni. Onnantól kezdett élvezhetővé válni, hogy Hermész meglátogatta Percyt, és elindultak a küldetésre, de igazán csak akkor pörgött fel, mikor megszöktek Luke hajójáról. Onnantól visszakaptam azt a szokásos "Percy Jackson hangulatot, amiért elkezdtem ezt a könyvet. A főszereplőkről semmi újat nem tudok mondani, talán Percy egy kicsit jobb fej lett. Grovert nagyon-nagyon hiányoltam, alig szerepelt valamennyit. Clarisse-ről kiderült, hogy tud még jobb fej lenni, mint eddig. Ő ugyan nem kifejezetten a jófiúk táborát erősíti, ahogy az apja sem, de nekem akkor is ő az eddigi kedvencem, kész, pont :D Thaliára kiváncsi vagyok. Punk, és ez eleve egy jó pont, hiszen én meg gót vagyok, szóval, Thalia, tartsunk össze :D Ki tudja, még az is meglehet, hogy letaszítja Clarisset a trónról :D.
Tyson. Értem én, hogy kell valami tanulság a regényben, értem, hogy mi volt a szerepe ennek a valaminek, de MIÉRT MR.RIORDAN, MIÉRT?? Ez mégis hogy a jó életben jött ide? A gyerek személyiségétől - vagy inkább személyiség nélküliségétől -  konkrétan  a hajamat téptem, és ez a "Ne itélj el valakit első látásra" című történet az 5 éveseknek készülő rajzfilmekben szokott lenni,  és ez a szál annyira, de annyira erőltetett, és annyira nem értem mit keres ez itt és igen, háromszor leírtam, egy mondaton belül, hogy "annyira". Kellene egy kis kávé..... Hálás voltam neki, mikor megmentette Percyéket, de aztán megint feltűnt azzal a tyúkagyával, és én megint a földhöz vágtam volna miatta a könyvet. Nem is tudom, hogy emberként idegesítőbb, vagy küklopszként. Szóval ezt...ezt ne. Kérlek.
A cselekmény is kifejezetten jól pörgött miután elmozdult a holtpontról, tetszettek a kisebb kalandok, főleg a szirének szigete, és az üdülő (Annabeth kisminkelve xD Behalok :D) .
A fő szál - Grover, meg az Aranygyapjú - nagyon király ezt a szót se használom sokszor xD .  De tényleg. És Grover mint menyasszony...Pontosan ugyanazt mondanám erre mint Clarisse :D
És persze még egy szépséghibája van a könyvnek: Nagyon-nagyon rövid. Nagyon sok cselekménye van, rengeteg szálon fut a sztori, és nem tudom az író úr hogy gondolta konkrétan, hogy ezt  belesuvassza 256 oldalba :P
Ezeken kívül minden mással meg vagyok elégedve, még mindig normálisan tartja magát a hangulat, a szereplők személyisége, és minden más.
Ez most csak ilyen kis rövidke értékelés volt, nem tudok hirtelen többet írni, ha eszembe jut valami, még toldozgatom egy kicsit :)
Kedvenc szereplők: Clarisse, Thalia, és Grover
Kedvenc idézetek:

"– Te is szatír vagy? – kérdezte végül Clarisse-tól.
    – Hogy én?! Szatír!? Lány vagyok, méghozzá Árész lánya, te hormonkezelt vakegér! Most pedig oldozz el, hogy letéphessem a karodat!
    – Miért tennél te olyat?
    – Hogy lenyomhassam a torkodon – vicsorgott Clarisse.
    – Nem vagy te egy kicsit pofátlan?"

  "– Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem.
    – Imádom az egyértelmű válaszaidat."

"Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
    – Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
    Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

– Nem örülök neki, hogy a rokonaim fejjel koccintgatnak egymással. Nincs olyan sok agysejtjük, hogy kedvükre pazarolhatnák. 

Ennyi lenne ez a poszt, de nem ez lesz ma az egyedüli, remélem tetszett, sziasztok!
Alice