Suicide Squad filmértékelés

Hello!
Nem sokkal több mint egy hónapja, hogy Kishazánkig is eljutott a Suicide Squad, de máris elemi erővel robbant be a köztudatba, és 12-től 18 éves korig mindenki erről beszélt körülöttem egy adott pillanatban. Engem is már legelső pillantásra megfogott a sztori, de persze a Murphy törvények szerint, hol nekem nem volt időm mozizni, hol barátnőimnek, Őt nem mertem elhívni moziba, anyumat meg szerintem bőőőőven távol kell tartani Harley Quinntől utólag rájöttem, hogy engem se ártott volna xD szóval, ma csendes magányomban, itthon egy kanapén megnéztem.

Ha eddig egy lakatlan szigeten éltél, és semmit sem hallottál a Suicide Squadról bocsi, hogy mindig angol címeket írok mindenhova, de nem olvasok/filmezek sokat magyarul a neten akkor gyors sztorimagyarázás, íme a....öööö...filmes fülszövege (?), vagymiez :

Elkapták őket, és mindenre hajlandóak, hogy újra kiszabadulhassanak. Egy titkos állambiztonsági szervezet, az A.R.G.U.S. összefogdosta a gonosz szuperhősök leggonoszabbjait, és különleges börtönökben helyezte el őket: úgy, hogy semmiképpen ne szökhessenek meg.

A Cég saját maga akarja szélesre tárni a zárkaajtókat.

A raboknak szabadságukért cserébe szolgálatot kell vállalniuk. A gonoszok kénytelenek jót cselekedni. Létrejön az Öngyilkos Osztag, mely akkor indul bevetésre, ha az emberiség már nagy bajban van. Tagjai őrültek, kegyetlenek, kiszámíthatatlanok… mégis a mi oldalunkon állnak. Remélhetőleg.

 

Mint várhatóan minden filmes értékelésemet, ezt is kezdeném egy lejáratással. Tudni kell rólam, hogy nagyon-nagyon ritkán terrorizálom magam magyar szinkronnal, csak akkor, ha az angolul nem tudó barátnőmmel nézem, vagy ha végképp nincs más választásom. Most ezzel kezdtem bele. Jólvan. Oké. Én egy abszolút galamblelkű ember vagyok aha...és ezt el is fogjátok hinni xD, de mikor én ezt meghallottam, én akkorákat kezdtem káromkodni... Egy hang sem passzolt a szereplőhöz, akihez kellett volna, talán fogjuk rá, hogy Jokert azért eltalálták, amennyire lehetett. Szóval ezt rövid úton feladtam, és fél óra böngészés után megtaláltam feliratosan.
A szuperhősös filmek sosem voltak a szívem csücskei, de a rosszfiúk oldala Joker *.* azért izgatott, mint mindig :D
Az első tíz percben gyorsan le is rendezték azt, ami nekem muszáj, hogy legyen egy filmben. A háttértörténetek. Aztán kaptam egy cuki kis hidegzuhanyt. HARLEY? JOKER? ASYLUM? REALLY?? Asylum nem jut eszembe magyarul, segítség xD na igen, itt finoman fogalmazva lecsaptam a laptop tetejét ennyit a galamblelkemről xD és úgy voltam vele, hogy ennyi elég is lesz. De aztán megint szembejött velem egy facebook bejegyzésben, és gondoltam napasztmek, mostmár úgyis tökmindegy :D.

Fejem, amikor ezt megtudtam
(Harley Quinn, Suicide Squad)
 

Mikor túltettem magam a dolgon, és néztem tovább a filmet, ismét beszippantott, és úgy el voltam vele foglalva, hogy többet a sátán hívását se hallottam volna meg nemhogy anyámét, akitől rövid két óra alatt 3 nem fogadott hívásom volt . A komplett filmet végigröhögtem, kivéve, amikor sírtam. Utóbbiból három jelenet volt: Mikor Harleyvel és Jokerrel lezuhan a gép, mikor Deadshotot elviszik a kislányától, és mikor Harleyt kimenti Joker a börtönből.
A szereplőket a legtöbb szuperhősös filmmel ellentétben teljesen természetesnek, és valódinak éreztem, elérték, hogy aggódjak értük, arra a két órára én is a börtönből kieresztett rossz kislány voltam, aki velük együtt próbálta legyőzni a boszorkányt.
A boszorkányos szál picit fura volt a többi, minden természetfelettitől mentes karakter mellé, de azért valahogy sikerült beleépíteni a többi szálba.

 

Harley beszólásain abszolút szakadtam, hihetetlen jó fej a csaj. És Margot Robbie személyében új kedvenc színészt is üdvözölhetek, zseniálisan alakítja Harleyt.
A soundtrack ezt se tudom, hogy van magyarul xDegyszerűen király. Őszintén szólva az egyik betétdal apropóján ismertem meg magát a filmet is, mégpedig ez a drágaszág volt az:
https://www.youtube.com/watch?v=K3EgAgqIZJE
Ahol Avril Lavinge neve szerepel, ott én rögtön előkerülök. Ahol Marylin Manson, ott is. Ahol mindketten, ráadásul egy baromi jó film soundtrackjében, ott pedig fangörcsöt kapva ugrálom körbe a házunkat. Itt az utóbbi lépett fel. Konkrétan  a szomszédok csak egy hatalmas sikítást hallhattak, aztán azt, hogy sokezer decibellel üvölt a Bad Girl, egy-két meghallgatás után én is becsatlakoztam harmadiknak. Nem tudom mit hisznek, ki lakik itt xD. Pláne, hogy utána meg Harley Quinnes sminkben szelfiztem az udvaron xD
Egyetlen kis szépséghibája volt a filmnek: A közepe táján, mikor először vetik be az osztagot, szinte teljesen követhetetlenné válik az egész, és kell tíz perc, mire megint kitisztul.
Összességében nagyon tetszett, úgy fest nekem tényleg meg kell maradnom a rossz fiúk oldalán ha szuperhősökről van szó :D
Ha felkeltette a film az érdeklődésedet itt tudod megnézni magyarul a trailert:
https://www.youtube.com/watch?v=2OMhYMeZBw4

Jajj, gyerekek, hát azt hiszem, még a filmajánlósdiba bele kell jönnöm, ez kicsit gyenge lett. Remélem azért tetszett, sziasztok :)
Alice

Apa, randizhatok egy lovaggal? - vélemény

Sziasztok!

Ma lettem túl egy hihetetlen könyvön, ami nem is tudom, hogy maradhatott ki nekem eddig. Nem sűrűn olvasok magyar íróktól kivéve Böszörményit *_* és általában nem is szokott annyira tetszeni, de úgy fest On Sai egészen más :D. Nem akarom húzni az időt, hiszen bőven van mit mondanom, szóval vágjunk bele természetesen nem a könyv borítójába :D

Író: On Sai
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376 oldal
Hogyan futottam össze vele: Magányos könyvesbolti körutamon jártam éppen, mert névnapom volt, és anyum megáldott egy kis könyvre szánható pénzikével, és majd' kiégette a szemem a borító. A cím viszont azzal a lendülettel el is riasztott, még a fülszöveget sem olvastam el, nem azt vettem meg. Aztán egyre többen írták róla a jobbnál jobb értékeléseket, én meg kezdtem meglepődni, elolvastam a fülszöveget. Szerelembe estem abban a percben, és már rohantam is megrendelni, két napon belül a kezemben volt.

Borító: Ez volt az ami felkeltette rá a figyelmem. Minden Vörös Pöttyösnek eszméletlenül szép borítója van, de ennek aztán pláne .Nem vagyok nagyon kékes, de ez az árnyalat gyönyörű. A kardnak nagyon szépen fénylik a felülete. És ugyan a képen nem látszik, de végig fut rajta az alján egy pulzusjel, a közepén egy szívvel, remélem értitek :D Az is nagyon jó és illik a regényre

Fülszöveg: Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van,
két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Értékelésem: Nagyon különleges, magával sodró hangulatú könyv, amit nehéz nem szeretni. A főhősnőkkel általában bajban vagyok, de Mia Anne teljesen, tökéletesen jófej. Nem rinyál összevissza, nem őrül meg, amint bejön a szerelmi szál, és minden második oldalon van egy olyan beszólása, amin sírva röhögtem :'D. Tetszik, hogy az írónő ilyen jártas az ifjúsági könyvekben/filmekben, csomószor említ szereplőket meg címeket. Pl.:

" -Kell a véred! 

 - Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"

Ez jó példa Mia Anne beszólásaira is :D meg az én Twilight-fanatikusságomra is, hogy pont ezt hoztam :D
Nagyon szeretem az olyan sci-fiket, és fantasykat, amik az álmokkal játszanak. Az írónő létrehozott egy zseniális új világot, ahol az álmok következményei kivetülnek a valóságra, és a diók gonosz szörnyetegek. Ezen a dólényes dolgon szakadtam, nem tudom honnan szedte ezt az írónő, de jópofa ötlet volt.
Kósza nagyon cuki, de szerelmemnek nem fogadnám el, a humora ellenére. Sosem szerettem a régimódi hozzáállású embereket, ez még nem is lenne akkora baj, de mivel nem ismeri Mia Anne világát, nem ért semmit, és teljesen értetlennek tűnik. Így ez sajnos az egész könyvön át nem tetszett benne, de ezen kívül teljesen rendben van. Tudom, hogy ők úgy éltek mint a középkorban, de ez ettől függetlenül irritál. Amúgy nagyon aranyos, jó a humora, helyes, és teljesen összeillenek Mia Anne-vel.
Az írónő ebben a könyvben a szó szoros értelmében minden egyes mondat alatt fenntartja a figyelmet, Mia Anne és Kósza szemszögével nagyon könnyű azonosulni Mia Anne-éval főleg xD,  hiszen Mia Anne majdnem velem egyidős, rockot hallgat, fantasyt olvas, és igencsak élénken álmodik xD.
Amon. Hát ez a pasas engem annyira, de annyira, de annyira idegesített... Hogy lehet valaki ennyire szívtelen?! Az ilyen miért vállal gyereket, ha konkrétan senki iránt nem érez semmit? Arról nem is beszélve, hogy abszolút nem tiszteli az emberi életet.
Az utolsó jeleneteken sírtam. Azt hittem Mia Anne örökre béna marad, és nem jönnek össze Kószával...Aztán kiderül, hogy ez a hülye lány elfelejtette, hogy öngyógyító...abban az egy jelenetben fejbevertem volna egy serpenyővel :D
Minden teljesen jó benne; a világ, a szereplők, Bo, Táncos akit nagyon nagyon bírok, és a vége… :D Középkori őskövületek a MondoConon...remélem, mikor idén megyek, akkor azért nem kell ledőlő oszlopokat kerülgetnem :D
Még nem olvastam ennyire két világ határán egyensúlyozó, álmokkal játszó könyvet, valószínűleg azért is volt ekkora hatással. De nagyon tetszett, hogy fantasy és egyben real-life is egyszerre.
A kedvenc jelenetem az volt, mikor Mia Anne harmadszorra ment át a másik világba, megismerték egymást a varázslókkal, meséltek Mia Anne-nek a világról...Akkor voltak a legjobb beszólások xD
Ez most csak egy ilyen rövid értékelés, mert annyira jó volt, hogy úgy rendesen megfogalmazni ennyit tudtam :D
Kedvenc szereplőim: Mia Anne és Táncos ^.^
Kedvenc idézeteim:

"A metró éles hangú dudálással sivított el melettük, Mia Anne látta a veztő döbbent arcát. Valószínüleg ritkán repül szembe vele pár túlkoros Harry Potter meg egy ló."

"Regényt kéne írnom! Micsoda álom!"

"– Kell a véred!
– Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"

"Amikor nem bírta tovább, kinyúlt az éjjeliszekrényen heverő mobiljáért, fülébe tette a fülhallgatót, és bekapcsolta a zenét. Aztán újra bevackolta magát, és szorosra zárta a szemét, legszívesebben soha többé ki sem nyitotta volna. A pergő dobszóló mintha az agyában dübörgött volna, elmosva a gondokat. "

 "– Tudom már, mi hiányzott az elmúlt két órából. Egyszer sem láttam pucér lovaghasat!
– Hiányzott a meztelen mellkasom? Hát, igen, üres az életed.
– Löktek már le tetőről? – érdeklődött vészjóslóan Mia Anne."

Ennyi lenne ez a poszt, sziasztok!
Alice

 

 

Az Angyal vélemény

Sziasztok!
Eljutottunk az eredetileg könyves blog harmadik ajánlójáig is xD.
Ezt a könyvet ma fejeztem be, és mivel eredetileg ugyan még júli 31-én kezdtem bele, utána elmentem egy hétre nyaralni, aztán megint két napra, és most sikerült befejezni xD. De akkor csapjunk a lecsóba:
Író: Cassandra Clare
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 496 oldal
Hogyan futottam össze vele: A Molyon. Egy adott pillanatban mindenki olvasta körülöttem, csak én nem, úgyhogy belevágtam.
Borító: Egyszerűen gyönyörű! A mechanikus angyal, a Londoni látkép a háttérben...*-*
Csak igaz a férfi nem Will akar lenni? Will sokkal helyesebb!
Fülszöveg:
A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
„A Végzet Ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos”
Stephenie Meyer, a Twilight szerzője
Értékelésem: Új kedvencet üdvözölhetek. Rég nem volt ilyen jó fantasy a kezemben, élmény volt olvasni, teljesen beleéltem magam a világba. Szeretem a régebben játszódó könyveket, úgyhogy egy régebben játszódó, jól megírt fantasy regény nekem igazi csemege, főleg egy minimális romantikával. Itt ezt megkaptam, ráadásul teljesen jófej szereplőkkel. Térjünk is ki rájuk külön-külön:
-Henry: Szórakozott professzor, nem ismertük meg igazán. Nincs róla különösebb véleményem, mivel semmi nincs róla benne a regényben. De mivel trilógiáról beszélünk, biztosan később lesz :D
-Charlotte: Őszintén szólva ő egy picit furcsa nekem. Nem teljesen látom át a személyiségét, harcias, szigorú, de közben néha olyan mint egy anya, de nekem túl fagyos. A másik az életkora: néha legalább harmincöt évesnek tűnik, közben csak huszonvalamennyi. Ő nem az a kedvenc karakterem kategória, de nincs vele különösebb gond
-Jessamine: Attól eltekintve, hogy úgy van vele, hogy a nőknek nem kellene harcolniuk -ez böki a csőröm- ő nagyon szimpatikus nekem. Kicsit olyan Rosalie-s felfogása van, ami idegesít, de ezen túl lehet lendülni. Kétszer is megmentette Tessa életét, amivel bebizonyította, hogy attól még, hogy nem akar árnyvadász lenni, ha kell segít a többieknek.
-Jem: Igazán kedves karakter, nagyon megszerettem. Kevésbé harcias, és jófej, mint Will, de őt is ugyanannyira kedvelem csak másképp. Ez az első olyan alkalom, amikor a főhősnő szerelmi háromszög- szerűségben van, és én is nehezen tudnék dönteni a helyében.
-Will: Na ő az én szerelmem - a legújabb. Jófej, vicces, és bátor, mondjuk néha olyan idegesítő a titokzatoskodásával, hogy felképelném a Háború és békével, és elbúcsúzhat az orrától. Alighanem jól kijönnék vele. Ami a kinézetét illeti, nem illik bele az ideálomba ami a könyves pasikat illeti, a barátnőm megállapította, hogy gyűjtöm a szösziket :D,  de ugye nem ez a lényeg *-*. Örülnék, ha vele jönne össze Tessa, és úgy sejtem erre bőven van esély.
-Tessa: Róla nem tudom mit gondoljak. Ha azt vesszük, milyen a személyisége, semmi bajom vele, jófej, és ahhoz képest, hogy főszereplőnő, totál normális, csak van egy petit baj a világnézetével, ami nem okés. Mi az, hogy egy nő nem lehet harcias?! Mindjárt átállítom férfira a nememet a Bloggeren, mert én igenis harcias tudok lenni, és nem vagyok vele egyedül!
Ezen kívül viszont megérintett, hogy bármire képes a testvéréért, hogy szeret olvasni, és persze attól függetlenül, hogy osztja az észt a nők szelídségéről, ő is meglehetősen harcias tud lenni.
A többiekről nem ejtek külön szót, de minden szereplő hiteles volt, a jók nagyon szerethetőek, akit pedig gyűlölni lehetett, hát azt gyűlöltem is xD. Még valakiről külön szót kell ejtenem: Nathaniel, az a.....Ennyire én még szereplőt gyülölni nem gyűlöltem soha életemben, pedig nagyon sokat olvasok. Hogy lehet valaki ilyen szemét?! Ki az az elmebeteg, aki ennyire behódol a pénznek, és a szerencsejátékoknak, hogy tíz ezüstpénzért odaadja a húgát, hogy kísérletezzenek rajta, vagy mittudomén?! Sikerült beetetni velem, hogy de Quency a Magiszter, egészen addig, hogy Mortmain random meglátogatta az Intézetet. Az utolsó pár fejezetet nagyon feszülten olvastam el, inni se mozdultam el vagy egy óráig. Az írónő az egész könyvön át kitűnően fenntartja a figyelmet, az elejétől a végéig mindig van valami akció, és minden jelenet szépen ki van benne dolgozva.
A kedvenc jelenetem egyértelműen a "Vámpírok Bálja" ennél találóbb nevet nem tudok adni ennek a résznek :D volt, megismerkedtünk az Éjszaka Gyermekeinek életének egy picike részével.
Alvilágiak. Nem értem ezt az elnevezést, és bármibe fogadnék, hogy az eredetiben nem is így volt, csak átvitték a fordításban. Az alvilágiak nem véletlenül írom kisbetűvel, most tényleg az igaziakra gondolok  nem a démonok, és hasonlók? Ezzel úgy tudtam csak megbékélni, hogy minden fajnak adtak külön nevet is.
Az idézetek a fejezetek elején nagyon tetszettek, szépek voltak, és találóak.
Eddig ez az egyedüli fantasy könyv, amit nem tudok másikhoz hasonlítani, mert oké, hogy nephilimes szál sok könyvben van manapság, de ebben mások. Tessa képességének ötlete is teljesen egyedi, és - csoda!!! - kaptunk egy totál klisémentes könyvet, Woow!
Kedvenc szereplőim: Jessamine, és Will *--*
Kedvenc idézeteim:

"Vagy számít egyáltalán a külső? Lehet, hogy az arca csak egy húsból és bőrből álló maszk, aminek semmi köze valódi önmagához?"

"A Klávé valóban nem nézi jó szemmel a birtokháborítást, de különös mód még inkább ferde szemmel néznek arra, aki embereket fejez le és nyúz meg. Van egy ilyen heppjük – magyarázta Will. "

"…erős örvény kerítette hatalmába, ami azzal fenyegetett, hogy a mélybe rántja, összeroppantja és szétmorzsolja, ahogy a tenger hullámai morzsolják a köveket." 

 "Jem egészen közel hajolt Willhez, és a fülébe súgott valamit, mire annak mosolyra görbült a szája sarka. – Tényleg – bólintott Will. – Hogy viszolyoghat tőlünk bárki is, amikor olyan elbűvölőek vagyunk?"

Ennyi ez a post, remélem tetszik, sziasztoook ^^
Alice

Leányrablás Budapesten vélemény

Sziasztoook!
Igen, eljutok odáig hogy feltegyek egy ajánlót, ennyi tag egy eredetileg könyves-zenésnek szánt blogon már több a sok(k)nál xD. Egyik kedven könyvem értékelését teszem fel, mert most pont egy könyv közepén vagyok, és mindenképpen akartam ma remélem még ma felteszem hozni egy értékelést, mert már tele az a jó, fekete bőrbakancsom a sok taggel, és szerintem nektek is.

Író: Böszörményi Gyula
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 334 oldal
Hogyan futottam össze vele: Láttam, hogy erről a könyvről beszélgetnek valahol - asszem a Molyon - és szóbakerült valami elmegyógyos téma, amire a mi Alice-ünk persze felkapta a kis fejecskéjét. Másnap vidáman szökdécselt ki vele a könyvtárból, és kapásból két könyvet függesztett fel miatta. Aztán aznap csak nézték egymást a borítón lévő lánnyal, és Alice egyre jobban elbizonytalanodott, hogy merje-e elolvasni, hiszen ettől a témától rendszeresen a falra mászik. És végül lassan leemelte a polcról...
Borító: Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, egyszerű, de mégis sokat elmond a könyvről: a ruha,  és a kopottas "effekt" megmutatja, hogy körülbelül mikor játszódik, és a törés, ami olyan, mintha egy puskagolyó ütötte volna ki, jelzi, hogy lesz benne akció bőséggel.
Fülszöveg: Budapest, ​​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Értékelésem: Eleve mindig fenntartásokkal kezelem a múltban játszódó regényeket, pláne ha krimi, és nincs benne természetfeletti. Kellemesen csalódtam. Emma valamiért nem lett nekem túl szimpatikus – talán azért mert egyáltalán nem ismerjük meg a személyiségét – de ettől függetlenül, mind az ő, mind a bandzsa barátja halálát megkönnyeztem. Mili viszont igazán jófej, rokonlélek, de mindenek fölött bátor lány, akinek baromi jó beszólásai vannak, és akit teljesen a szívembe zártam. Ha engem kértek volna meg, hogy vonuljak be önként a „Lipibe” (ez a becézés nekem nagyon tetszik, bár nem szoktam ilyen dolgokat becézgetni), szépen megmondtam volna, hogy „sajnálom, tartok tőle, hogy ezt nem tudom megvalósítani” (csak hogy a szóhasználatom korhű maradjon :D), felkaptam volna a szoknyám alját, és sietve elrohantam volna a helyszínről :D . Ezért nagyon tisztelem Milit, ezer olyan dolgot bevállalt a családjáért, amire én sosem lettem volna képes.
Ami a bárókánkat illeti, gyakran fejbevágtam volna egy palacsintasütővel, azért ahogy viselkedett, nem is értem Mili hogy viselhette el :D. Ha ebből valaha romantikus szál lesz – márpedig az lesz – megeszem a kalapomat. Én nem viselném el hosszú távon ezt a pasit :D. Enyhítő körülmény, hogy megmentette Milit a végén, a verekedés közepéből.
Terka néni a különös szóhasználatával, pletykálásával, és humorával afféle tipikus idős székely néni, ezáltal nagyon mulatságos, és kedves mellékszereplő.
Visszatérve a Lipótra. Erről a részről szereztem először tudomást, és emiatt kezdtem el olvasni a könyvet, szóval akár még hálás is lehetnék neki, de a puszta gondolatától is elkezd kocogni a fogam, a gyomrom pedig valahol a mellkasom táján kezd el himbilimbizni. Sokat olvasok a témáról, de ez a legelső ami lányról szól, sőt, magyar lányról, és ez az első ami magyarországon játszódik. És, mint mondtam, Mili túlságosan rokonlélek, és nagyon magaménak éreztem a történetet. Kaméleonkáért hullattam jópár könnycseppet, és őszintén remélem, hogy egyszer megtudjuk ki ő, és mi történt vele a későbbiekben.
Az hogy ki a gyilkos, viszonylag egyszerű volt kitalálni.
Ami fura volt: Két – néha három – történet között rohangáltunk, néha el is veszítettem a fonalat, és a korabeli szóhasználat sem könnyítette meg a dolgomat.
Összességében ez a könyv az első olyan magyar, régebbi időben játszódó krimi, amit szerettem, és végigolvastam.
Ez a molyos értékelésem, úgy éreztem ez az értékelés elég szalonképes, és hosszú, hogy a blogra tegyem. A késsőbiekben nem ezeket fogom kitenni
Kedvenc szereplők: Mili :)
Kedvenc idézetek:

"Ha nem tévedek, húsz éve is megvan már annak, hogy magát bécsukták ide, mert aztat állította, hogy az anyósa megboszorkányozta a káposztás cvekedlijét." 

"Mivel a békés emberek általában rosszul tűrik a mások bolondságát, hisz elég bajuk van a maguk tévképzeteikkel, (…)"

 "Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele, s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom. Amikor ez bekövetkezik, vagy őrület szállja meg az illetőt, vagy – efféle történt velem! – hirtelen akkora nyugalom keríti hatalmába, amit addig elképzelni sem tudott."

"Egy idős, fekete főkötős grófnő, meg a félkarú fia, és persze én, a Marosvásárhelyről szalajtott polgárlány, akik a reggeli mellett ülve oly természetességgel beszélgetnek egy közeli tébolydában elkövetett gyilkosságról, mintha az úri etikett épp valami ilyesmit várna el tőlük!"

Filmadaptáció:  Egyelőre nincs, de ha egyszer lefordítják, és kimegy Amerikába, vagy hasonló jó filmiparral rendelkező országokba, akkor merem remélni, hogy lesz.
Folytatás: Ezen kívül eddig két kötet beszerezhető a könyvesboltokban, nekem mindkettő megvan egyiket olvastam is, ha minden jól megy, holnap hozok róla értékelést, a Rudnay-gyilkosságok, és a Beretva és tőr. A harmadik rész, - a Beretva és tőr csak kiegészítő kötet - az Ármány és kézfogó tudtommal még nem kapható könyvesboltokban, de megrendelhető.
Na, íme, megvolna a második értékelés, szegény, oly' sokáig elhanyagolt blogomon, remélem tetszett!
Alice