Régen nem volt könyvkritika, meg úgy általában semmi, amiért bocsánat, nem voltam internetközelben, de meg is kaptam a büntetésem, mert elvonási tüneteim lettek :D Tegnap két villámolvasást hajtottam végre, de ennél most több kritika lesz, mert csúnyán elmaradtam, szóval kezdjük.
Oldalszám: 450
Hogyan futottam össze vele: Annyi barátnőm akarta velem elolvastatni, hogy végül mikor leárazások voltak, megvettem a teljes trilógiát.
Borító: Ebbe beleszerettem. Nagyon tetszenek a motívumai, a színei, az egész teljesen kellemes összhangban van a történettel, és baromi jól néz ki.
Fülszöveg: Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.
Értékelésem: Annyira sajnálom, de ez a könyv az év legnagyobb pofáraesése. Nem is azért, mert olyan katasztrófális, feszültség fenntartásában, érzelmek leírásában, és jó mellékkarakterekben például jobb volt, mint az átlag. De a főszereplő pár egyszerűen szörnyű volt. Zed még nagyjából jó az elején, de aztán egyszerűen teljesen elvész a nyáltengerben, és szappanopera-szerű "rosszfiú-megtérése" storyline lesz szegény gyerekből, ami nekem fizikai fájdalmat okozott. Rengeteg a karakterében és a képességeiben a klisé, amit ki nem állhatok. De ő még nem is olyan rossz, térjünk rá Égre (még egy ilyen hülye nevet...). Ez a csaj tizenhat éves?! Ez jó, ha 11 megvan, hagyjatok már lógva! Mindenki tudja, hogy az egyetlen dolog, amit a Twilight Sagaban nem szeretek, az Bella, és azt hittem nem lehet überelni, de...Tévedtem. Ő legalább megpróbál segíteni a szeretteinek, nem sikerül, de Sky...Az a csaj konkrétan, többször is, kerek-perec kijelentette, hogy neki minden álma, hogy egy pasi körülugrálja a nagybüdös semmiért! Ennek a gyereknek gőze nincs egy kapcsolatról, vagy bármiről, végtelenül önző, makacs, és mindezt arra akarja kenni, hogy ilyen meg olyan trauma? Jó'van, örülök neki, 3-4 évig voltam depressziós, pontosan tudom, milyen egy trauma, és nagyon-nagyon nem ilyen! Ami még zavar, hogy baromi hülyén festi le az emlékezetkiesést. Ez nyilván nem egy feltűnő hiba, de tudom milyen egy kiesés, és csak én vagyok olyan mutáns, hogy egyáltalán nem viselt meg? :// Sky kissé túldramatizál mindent.
Zednek a családja viszont nagyon szimpatikus, főleg Xav, és Uriel.
A savantokról semmit nem tudtunk meg, nagyon remélem, hogy még tudunk meg részleteket a következő kötetekben, de jelenleg olyanok, mint Zed: nem rosszak, csak borzasztó kidolgozatlan az egész. Egyébként vannak itt dolgok, amik érdekesek lehetnének, ez a Lélektárs-keresős dolog nekem kifejezetten tetszik, de egy ilyen főszereplő szemszögéből én ezt képtelen vagyok élvezni!
De amiben ez a könyv állati jól teljesít azok a mellékszállak és -szereplők. Csak pár példa: Sky viszonya a nevelőszüleivel, a savantképességek felhasználása az FBI segítségére, Tina, Zoe, és a hasonló nüansznyi dolgok, amik szépen kidíszítik.
A vége viszont nagyon jól el lett kapva, Sky érzelmei, összezavarodottsága nagyon jól lett papírra vetve, növekszik benne a rengeteg kétely, már senkiben és semmiben nem bízik....Joss Stirlin lő, és belő egy bazinagy gólt! Ez egyedi volt, szépen meg volt jelenítve, szívfacsaró volt, és berántotta az olvasót....
Mért nem lehetett így elkezdeni?!
Szóval, mindent összevetve én tovább fogom olvasni a sorozatot, mivel az más főszereplővel lesz, és igazából érdekel, hogy mit tud még kihozni az író a dolgokból, mert még bőven van mit.
Kedvenc szereplőim: Uriel, Zoe
Kedvenc idézeteim:
A kapcsolatom a valósággal időnként kissé bizonytalan lett, amikor a tapasztalás helyét átvette az álmodozás.
Megborzongtam.Az álom még mindig nyomasztott,visszarángatott a múltba.
Ennyi lett volna mára, remélem tetszett, sziasztok!
Alice
