Sanctum kritika

Hello!

Véégre kijött az én egyik kedvenc sorozatom második kötete, úgyhogy kiolvastam, ahogy a suli, és az influenza engedte, és most itt vagyok, és beszéljünk a kis drágámról, de mindenekelőtt arról a számomra rettentően fura gondolatról, hogy "A horror csak filmben lehet igazán ijesztő". Megyek edzésre, jóllakott napközis fejjel mutogatom, hogy végre megvan, és néznek rám, mint a hülyére, hogy "Horror? Könyvben? Annak mi értelme van?" És ez talán az egyike a legnagyobb hülyeségeknek amiket életemben hallottam. Tény és való, hogy a könyv nem tud játszani az érzékeinkkel, hogy hirtelen beugrik valami szörny, vagy bevágni a cselekmény alá egy hullapara zenét, de ugyanakkor feszültségkeltésben, a szereplők félelmei, érzései, minden premier planban a szemük előtt történik. A filmben ugyan játszhatnak a látvánnyal, ugyanakkor a könyvben minden a te fantáziád szerint van, ahogy neked a legrémisztőbb, és még kismillió ok, bármelyik mellett érvel az ember már kezdetből, röpstartból ki lehet kezdeni az indokait. Én személy szerint mindkettőt ugyanúgy szeretem, nem tudnék dönteni, de ha neked van, amit jobban szeretsz, jöhet kommentbe odalennt. Most kis szerencsével Horror-Hétfőt tartunk, mert még ma AHS-t is akarok nézni, szóval reménykedjünk, de addig is, lássunk egy továbbra is zseniális, de egyre elborultabb sorozatot, jöjjön a Sanctum.

Író: Madeleine Roux
Oldalszám: 352
Hogyan futottam össze vele? : Egy évet vártam rá! Egy egész rohadt évet!!
Borító: Nagyon jól illeszkedik a másik kettőhöz, és a regény hangulatához, mondjuk utólag még kicsit spoileres is :D
Fülszöveg: Dan, ​​Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket.
Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crowford igazgató őrült kísérleteire.
Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete…
Értékelésem
Tegnap olvastam ki és így gondolkodtam, hogy "WOW. Erre aludnom kell egyet." Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy fogom megmagyarázni azt a tömör gyomorgörcsöt, amit ez a könyv okozott...jó értelemben. Megpróbálom valahonnan elkezdeni, szóval kezdjük a szereplőkkel.
Abby továbbra is, a traumák ellenére önmaga maradt, aminek nagyon örülök, mert tavaly Ő volt nekem az Év főszereplője, de idén is eddig nagyon jó esélyekkel indul. Valamennyire megkomolyodott, de ugyanaz a művészlélek, akit az Asylumban megismertem.
 Jordannek változatlanul nemigen van értelme, ő felel egy kis humorért két katasztrófa között, ami Danéket éri, és ebben változatlanul teljesen jól működik, csak nincs benne semmi új.
Dan viszont a lehető legkétesebb karakter számomra. Magával a fiúval nincsen gondom, teljesen hétköznapi főhős, Abbyvel jól összeillenének, ha az írónő drága nem felejtkezett volna el teljesen és tökéletesen a szerelmi szálról, amit a fülszövegben ígérgettek, DE. Most magyarázza el nekem valaki, mert még mindig nem tiszta: Mivan az igazgatóval? Elnézést kérek, de ez a storyline olyan kusza, hogy semmit nem értek belőle!
Amiben Dan karaktere zseniális, az az, ahogy a fiú tudata próbál egyensúlyozni a rengeteg hallucináció, az agyába betörő gondolatok, amik nem az övéi és a valós világ között. Ez pedig azt szülte, hogy inkább Dan-ben játszódik le a konfliktus nagy része, nem a külvilágban. Nagyszerű ötlet, Madeleine, én imádtam, de valakinek emiatt lassú indulásnak tűnhet, nem tudom mindekinek ajánlani, de azoknak akik szeretik az ilyesmit, azoknak maga lesz a Paradicsom.
A történet maga megint baromi ötletes, tökéletesen kapcsolódik az előző részhez, de nem kannibalizálja, nem írja le újra ugyanazt.
Horrorban ugyanolyan jól teljesít, mint az előző rész, a képek még dobnak egyet a hangulatán, és a vége....
ÉS IDÁIG OLVASSA AZ, AKI MÉG NEM OLVASTA A KÖNYVET, SPOILER ALERT!
Te jó ég, én rosszul lettem, és majdnem elbőgtem magam. Valami borzasztó volt! És Micha és Lara, ne máár :(. Azután, amit vele csináltak, letettem a könyvet . Egyszerűen az addig mutatott épphogy borzongató stílushoz képest ez a lezárást derült égből kúvaanyád módjára ért ez a meglepően véres stílus, amit a végére benyomtak nekünk. Tudom, hogy a horror halottak nélkül nem hiteles, de az írónő kicsit megőrült a finishre!
Az egyetlen lobotómia is elég volt nekem az első részre, de itt meg annyi agykitekerés volt, hogy az valami szívfacsaró. Miután mindkét kedvenc mellékkarakteremet sikerrel kinyírták, tartanom kellett egy kis szünetet, mert egyszerűen sok volt. Baromi élethűen volt leírva, komolyan ki lehet tőle borulni.

SPOILERSZÜNET VÉGE.

Szóval összegezzük: Ez a könyv horrorrajongóknak nagyon fog tetszeni, és ha vérgőzösségre vágytok, akkor ne adjátok fel, nem csak Dan elméjének kalandjairól szól a történet, amire vágytok az benne van, a nyomozós szál miatt, és a múlttal való kapcsolat miatt tudom ajánlani krimikedvelőknek is, de akinek sok, ha sok a vér, és a halál, és nagyon megrázzák a szörnyűségnek, azoknak nem tudom tiszta szívből ajánlani, és azoknak sem, akiket nem izgatnak az ilyen tudaton belüli viaskodás storyline-ok. Viszont aki elolvassa, annak komolyan ajánlok hozzá egy kis gothic rockot (Pl. Evanescense, Sisters of Mercy hallgatásra mellé, mert zseniális hangulatot ad neki.

Annyi mindent mondhatnék még...de egyszerűen nem tudom megemészteni ezt a könyvet. Szóval búcsúzom, remélem tetszett a post, sziasztok!
Alice



A Halhatatlanság szabályai értékelés

Hello!


Pótolunk, pótolunk ezerrel!
Visszatérve a jó szokásomhoz, már megint jöhetnek a vámpírok. A környezetem legnagyobb örömére, kilenc éves korom óta ráfüggtem bármilyen vámpíros történetre, és bár már párszor ráfáztam velük (ezért van az, hogy még mindig inkább kávén élek, mintsem alszom) továbbra is hithű buzgalommal olvastam őket agyba-főbe, bármilyen körítéssel, ebből a témából szerintem egy jó író mindig ki tud hozni valami újat. És most jöjjön ennek a díszpéldája, lássuk a Halhatatlanság Szabályait!

Ez valószínűleg spoileres lesz, szóval csak óvatosan!

Író: Julie Kagawa
Oldalszám: 485
Hogyan futottam össze vele: A borítóba szerelmesedtem bele, de végül ténylegesen Gothic Fleur ajánlására kértem karácsonyra és olvastam el.
Borító: Vörös szem..nyugtassatok meg, hogy erről nem csak nekem ugrik be először a Twilight :D Mikor a könyvben ki is derült, miért sír vért a csaj a képen na akkor vágtam elégedett fejet :D Szeretem, mikor egy cím vagy egy borító végre értelmet nyer a könyvben is :D
Fülszöveg: Megmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?
Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.
Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.
Értékelésem: FIGYELEM!

Aki nekem azt mondta, hogy a vámpírok már elcsépeltek, és

semmi újat nem lehet velük kezdeni, az olvassa el ezt,

És én a képébe fogok röhögni!

Na mit mondtam emberek? Na mit? Hogy még bőven van ebben! És igazam lett? Mint mindig!

Ez a könyv alátámasztja, hogy nincs olyan téma, amit egy jó író nem tud olyan zseniálisan feldolgozni, hogy ne legyen fantasztikus! Egészen elképesztő amit az írónő alkotott.

Szóval, kezdjük a világgal.

Két szóban meg tudom fogalmazni azt, ami már az első két oldalon megdöbbentett: Valami új. Ez a világra is igaz. A vámpírok kvázi zsarnokságának ötlete nekem nagyon bejött, ahogy az is, hogy nem a klasszikus "szerelmes lettem valakibe, és amiatt lettem természetfeletti lény" - nézek itt minden második fantasy regényre - vagy az "inkább a halál, mint hogy szörnyeteggé váljak" című történet. Nem, Allieben volt annyi élni akarás, hogy át tudja értékelni magában azt, hogy kik az ellenségei, és mi a legfontosabb számára, és jól is választott. Nagyon szimpatikus volt benne az, hogy nem olvadt bele a vámpírok vérellátmányak számító tömegbe, inkább próbált túlélni magától, megalázkodás nélkül. Egy fantasztikus hősnő, aki a Lélektársak után megnyugtatott, hogy még vannak itt normális főszereplők.

Imádtam, mikor Kanin tanította. Az a rengeteg minden amit ezen keresztül megtudtunk a vámpírok társadalmáról, a képességeikről és a történelmükről, anélkül hogy agyonnyomna a rengeteg információ. Ezt is, mint oly sok minden mást, zseniálisan oldotta meg Kagawa. Kaninért megszakad a szívem, megveszek a következő részért, hajrá, Allie, meg kell mentened! Cingár viszont egy akkora k.csög, Allison helyében visszamentem volna, és kinyírom.
Allison vándorlásai nagyon jól voltak megjelenítve, tetszett a táj, és ahogy az emberi énje viaskodott a benne élő szörnyeteggel, anélkül, hogy az egész átment volna csöpögős önutálatba (Khm, khmmm, Edward Cullen...). A régi falvak, a régi tárgyak leírásai - ilyen jól leírva még sosem láttam egy porszívót :D - minden tökéletes volt, és pont eléggé keserédes volt az egész jelenet - nevettem a furcsa leírásokon, ugyanakkor sajnáltam Alliet, a társait, és Kanint - hogy ne legyen se nyálas, se olyan szomorú, hogy az már erőltetett legyen.
A harcjelenetek a veszettekkel, és Sakállal nagyon tetszettek, és a végén mikor Allie lebukik, akkor két dolog jutott eszembe. Egyrészt: Szegény Allie, és szegény Joe, másrészt, hogy mi lenne, ha Allie azonnali hatállyal plasztikai műtétet hajtani végre Ruth orrán.

Sajnos viszont be kell, hogy lássam, hogy nem lehet minden tökéletes: Zeke és a társainak a nagyrésze nagyon nem volt nekem szimpatikus: Zeke egy kétsínű, önző dög, ha arról van szó, hogy Ruthnak, annak a dögnek baja esik, lelkifurdalás nélkül kinyírná Alliet, de azért arra jó, hogy megmentse az életüket, a sajátját kockáztatva. Ez nem egy jó tulajdnság, és többje nincs is neki, néha volt két - három jó pillanata, de ezen kívül én változatlanul reménykedem, hogy végül nem ő lesz a szerelmi szál - ezt a kérdést szerencsére nyitva hagyták, még van min reménykednem :D. Ruthról csak annyi a véleményem, hogy menjen a pokolba ez a hülye rib.nc (hű, mennyit káromkodom ebben a posztban, elnézést :D), Jeb vallási fanatikussága, értelmetlen pesszimizmusa, és kegyetlensége megőrjített, és sajnálom, de akármilyen megható is volt az utolsó jelenete, én nem bírtam szánni, Dorothyt sajnáltam, de őt tényleg, nem ezt a sorsot érdemelte volna, kicsit olyan Annie Cresta szerű volt, Darrenért bőgtem, sokat, a többiekről pedig nagyjából semmit nem tudtunk meg.

Az Éden ötletét többé-kevésbé le tudtam nyelni, bár nagyon fura volt ennyi vallásos utalás, és konkrétum - félre ne tessék érteni, katolikus vagyok, és hívő, csak egy fantasy regényben ez nem szokott megjelenni, és egy kicsit fura - egy alapvetően vámpíros disztopikus regényben nekem nagyon bizarr volt, de let's go, én kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.

Összességében zseniális, és kis türelemmel Zeket is el lehet viselni, én ajánlom mindenkinek.

Kedvenc szereplők: Allie és Kanin

Kedvenc idézetek:

Vámpírok vagyunk, mondta Kanin az egyik utolsó esténken. Mindegy, honnan jöttünk, kik voltunk. Hercegek, urak, veszettek, mindannyian szörnyek vagyunk, kitaszítva az emberek közül. Soha nem fognak bennünk megbízni, soha nem fognak befogadni minket. Mindegy, hogy bujkálunk-e előlük vagy köztük járunk, mindig is szakadék lesz köztünk. Elátkozottak vagyunk, magányosak. Most még nem érted, de eljön majd az idő, amikor válaszúthoz érsz, és döntened kell, merre tovább. Démon leszel emberi arccal, vagy harcolsz a démon ellen az idők végezetéig, tudva, hogy a küzdelem mindörökké magányos lesz.

Azon tűnődtem, találok-e valami hasznosat. Nem úgy tűnt: néhány leszakadt polc, egy marék rozsdás szög- amit gyorsan zsebre vágtam- és egy furcsa, zömök gép, aminek négy kereke volt és hosszú fogantyúja, amivel talán tolni lehetett. Hogy mi célból, arról fogalmam sem volt.

Természetesen Caleb megkérdezte, mi az a kurva, mire Ruth nagyon homályosan körvonalazta a dolgot, és közben végig vigyorgott rám. Ha Zeke és Jeb nem lett volna hallótávolságon belül, tuti, hogy orrba vágtam volna a hülye picsát.

 (…)- Harcos vagy, megkérdőjelezel mindent, amivel nem értesz egyet, és talán te vagy az egyetlen, aki nem fél Jebtől. És még sosem találkoztam hozzád fogható emberrel. Soha.

És ennyi talán elég is lesz, de ezen kívül még van kábé kismillió :D


Ennyi lenne ez a post, remélem tetszett, az előző lehúzó kritikám után kellett valami szívmelengető is, sziasztok!
Alice

 

 

Lélektársak - Sky kritika

Hello!

Régen nem volt könyvkritika, meg úgy általában semmi, amiért bocsánat, nem voltam internetközelben, de meg is kaptam a büntetésem, mert elvonási tüneteim lettek :D Tegnap két villámolvasást hajtottam végre, de ennél most több kritika lesz, mert csúnyán elmaradtam, szóval kezdjük.

Író: Joss Stirling
Oldalszám: 450
Hogyan futottam össze vele: Annyi barátnőm akarta velem elolvastatni, hogy végül mikor leárazások voltak, megvettem a teljes trilógiát.
Borító: Ebbe beleszerettem. Nagyon tetszenek a motívumai, a színei, az egész teljesen kellemes összhangban van a történettel, és baromi jól néz ki.
Fülszöveg: Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.
Értékelésem: Annyira sajnálom, de ez a könyv az év legnagyobb pofáraesése. Nem is azért, mert olyan katasztrófális, feszültség fenntartásában, érzelmek leírásában, és jó mellékkarakterekben például jobb volt, mint az átlag. De a főszereplő pár egyszerűen szörnyű volt. Zed még nagyjából jó az elején, de aztán egyszerűen teljesen elvész a nyáltengerben, és szappanopera-szerű "rosszfiú-megtérése" storyline lesz szegény gyerekből, ami nekem fizikai fájdalmat okozott. Rengeteg a karakterében és a képességeiben a klisé, amit ki nem állhatok. De ő még nem is olyan rossz, térjünk rá Égre (még egy ilyen hülye nevet...). Ez a csaj tizenhat éves?! Ez jó, ha 11 megvan, hagyjatok már lógva! Mindenki tudja, hogy az egyetlen dolog, amit a Twilight Sagaban nem szeretek, az Bella, és azt hittem nem lehet überelni, de...Tévedtem. Ő legalább megpróbál segíteni a szeretteinek, nem sikerül, de Sky...Az a csaj konkrétan, többször is, kerek-perec kijelentette, hogy neki minden álma, hogy egy pasi körülugrálja a nagybüdös semmiért! Ennek a gyereknek gőze nincs egy kapcsolatról, vagy bármiről, végtelenül önző, makacs, és mindezt arra akarja kenni, hogy ilyen meg olyan trauma? Jó'van, örülök neki, 3-4 évig voltam depressziós, pontosan tudom, milyen egy trauma, és nagyon-nagyon nem ilyen! Ami még zavar, hogy baromi hülyén festi le az emlékezetkiesést. Ez nyilván nem egy feltűnő hiba, de tudom milyen egy kiesés, és csak én vagyok olyan mutáns, hogy egyáltalán nem viselt meg? :// Sky kissé túldramatizál mindent.
Zednek a családja viszont nagyon szimpatikus, főleg Xav, és Uriel.
A savantokról semmit nem tudtunk meg, nagyon remélem, hogy még tudunk meg részleteket a következő kötetekben, de jelenleg olyanok, mint Zed: nem rosszak, csak borzasztó kidolgozatlan az egész. Egyébként vannak itt dolgok, amik érdekesek lehetnének, ez a Lélektárs-keresős dolog nekem kifejezetten tetszik, de egy ilyen főszereplő szemszögéből én ezt képtelen vagyok élvezni!
De amiben ez a könyv állati jól teljesít azok a mellékszállak és -szereplők. Csak pár példa: Sky viszonya a nevelőszüleivel, a savantképességek felhasználása az FBI segítségére, Tina, Zoe, és a hasonló nüansznyi dolgok, amik szépen kidíszítik.
A vége viszont nagyon jól el lett kapva, Sky érzelmei, összezavarodottsága nagyon jól lett papírra vetve, növekszik benne a rengeteg kétely, már senkiben és semmiben nem bízik....Joss Stirlin lő, és belő egy bazinagy gólt! Ez egyedi volt, szépen meg volt jelenítve, szívfacsaró volt, és berántotta az olvasót....
Mért nem lehetett így elkezdeni?!
Szóval, mindent összevetve én tovább fogom olvasni a sorozatot, mivel az más főszereplővel lesz, és igazából érdekel, hogy mit tud még kihozni az író a dolgokból, mert még bőven van mit.

Kedvenc szereplőim: Uriel, Zoe
Kedvenc idézeteim:

A kapcsolatom a valósággal időnként kissé bizonytalan lett, amikor a tapasztalás helyét átvette az álmodozás.

Megborzongtam.Az álom még mindig nyomasztott,visszarángatott a múltba. 

Ennyi lett volna mára, remélem tetszett, sziasztok!
Alice

Karácsonyi baromihosszú booktag

Sziasztok!
A haloweeni projekt olyan jól sikerült, hogy csinálunk egy karácsonyi kiadást is, amivel elég keményen meg fogok izzadni, letlévén, hogy talán a suli miatt, de engem nem kapott el a karácsonyi feeling. De bemelegítésnek a rengeteg résztvevővel csináltunk egy booktaget. Essünk neki
1. Melyik karakterrel mennél el karácsonyi vásárlásra? 
Ekhóval a Girl at Midnightból. Egyrészt mert baromi jófej a csaj, másrészt mert mindent el tud lopni :D
2. Melyik szereplővel futnál össze a legkevésbé szívesen a fagyöngy alatt és kitől fogadnál el egy „kimentést”? 
Jacobbal (Twilight) nagyon nem futnék össze, és Nico Di Angelo (Percy Jackson sorozat) beugorhatna ♡
3. Mit tennél, ha valaki szemtől szembe megkérne arra, hogy ajánlj neki egy (vagy több) könyvet? 
Órákig ecsetelném a kedvenc könyveim, ha belelkesülök, nem tudom megállni :'D
4. A környezetedben élők hogyan viszonyulnak a könyves blogger életviteledhez? (Recik, könyvhalmok, könyvjelző gyűjtemény, etc.) 
Anyum és nagyanyám de ő úgyse szeret bennem semmit :P nem szeretik, nagyon nem, főleg mikor órákig irok a gépen, apum és mindenki más örül neki...Ez mindennel így szokott lenni :D
5. Ki miért vagy miért nem szereti a telet? 
Erdélyben, Ausztriában, vagy bárhol máshol biztos a kedvenc évszakom lenne a sok ünnep miatt, de itt Magyarban nem. Minuszok azok vannak. Jeges szél az van. Hó az viszont b.zmeg nincs!
6. Mik azok a szokások, amit ilyenkor rendszeresen csináltok, ha a karácsonyi készülődés elkezdődik? 
Nincsenek különösebb hagyományok, általában a hétvégi házunkban töltjük, Balatonon, de idén Wellnessezni megyünk testületileg :D7. Melyik könyvnek örülnél legjobban a fa alatt? (Szigorúan csak 1 könyvet választhatsz!) 
A Sanctum. Oktoberre igérték de sehol semmi -.-
8. Te hogyan készülsz a karácsonyra? 
Ajándékvásárlás meg ilyenek, hogy legyen hangulatom rá. De amugy nem igazán.Magát a hangulatot szeretem, épp ezért nem szokásom túlbonyolítani.
9. Melyik az a könyv, amitől elolvadsz a hideg ellenére is? 
Twilight, Girl at Midnight, Utolsó Olimposzi
10.Melyik könyvet használnád gyújtósnak, hogy ne legyen hideg?:D 
Vámpírnaplók, Egri Csillagok :P
11. Melyik könyves pasit szeretnéd a karácsonyfa alá? :P 
Huuuh...Finnick (THG), Jasper (Twilight), Caius (Girl at Midnight) és rengetegen mások...
12. Melyik könyvszereplővel töltenéd legszívesebben az ünnepeket? 
Ekhó, Alice Cullen, Katniss Everdeen, a fent említett fiúk, Percy, Nico
13. Mivel és kivel töltitek a karácsonyt? 
Szűk családban, a felét Balatonon, a másikat Wellnessel
14. Mit szerettek a legjobban az ünnepben? 
A hangulatot és a karácsonyi illatokat...meg az ajándékok ugye...
15. Az egyik kedvenc könyved világában élsz, és a főszereplővel/főszereplőkkel töltöd az ünnepeket. Hogyan telik december 24-e? 
Jesszus...az aktuális favoritom az Éhezők Viadala...
Katnissel vadászunk magunknak élelmet, adunk egymásnak valami kis ajándékot, és rengeteg röhögünk, sétálunk a téli erdőben..
16. Mit ajándékoznál a kedvenc könyvszereplődnek karácsonyra? 
Te jóságos ég...
Alicenek valami ruhát, az tuti
Katnissnek...van egy ilyen íjszerű fegyver amiből ötöt lehet kilőne egyszerre (imádom! *-* Íjászkodni is szeretek..)
Ekhónak valami különleges tájakról szóló magazint hogy tudja hova utazzon legközelebb :D
17. Melyik két teljesen különböző könyved főszereplőjét állítanád egymás mellé a fagyöngy alá? Lebutítva a kérdést: melyik két könyvszereplődet hoznád össze? 
Thaliát Varennel. A punk meg  goth. Érdekes lenne :D
18. Ha egyetlen könyvvel kéne leirnod a családi karácsonyod hangulatát, melyik lenne az? 
Ezen most húsz perce gondolkodom, de mivel főleg horrort fantasyt meg disztópiát olvasok, nem jut eszembe semmi.
19. Ha lehetőséged lenne elutazni egy trópusi szigetre karácsony idején, elmennél vagy ragaszkodnál a hagyományos ünnepléshez? 
Sziasztok, januárban jövök egy beszámolóval Dubairól :D
Imádok utazni, szóval lecsapnék a lehetőségre. Sajnálnám, hogy elszalasztom, de karácsony sokszor van. Itt Pesten meg úgyis olyan, mintha jó idő nélküli nyár lenne, kis északi hurrikánokkal megspékelve -.-
20. Mi a karácsony árnyoldala számodra? 
A rengeteg hulla irritáló szerelmes pár -.-
21. Van olyan kedvenc karácsonyi könyved, amelyet minden évben újraolvasol? 
Karácsonyi? Nincs.
22. Ha karácsonyra csak 3 könyvet szabadna kérned, akkor melyik 3 lenne az? 
Pont hármat kértem :D
Halhatatlansàg szabályai
Tokyo Ghoul 1.
Sanctum
23. Szoktál az évszakhoz kötődően akkor aktuális (pl. télen-téli könyvet) könyvet olvasni? 
Nem igazán..
24. Melyik a kedvenc téli borítód? 
Téli nincs...
25. Mi számodra az ideális karácsonyi zene? 
Skillet-American Noise. Szerintem passzol, mivel békés, meg na, a Skillet mindig jó :))
26. Melyik írótól kérnél új könyvet a fa alá? 
Melissa Gray. Baromi tehetséges, szívesen látnám még a nevét más könyveknél <3
27. Szoktál saját kezűleg ajándékot készíteni? 
Néha igen,de nem gyakori. Ahhoz baromi sok időm kell legyen, úgyhogy max rajzolok :D
28. Melyik a kedvenc téli/karácsonyi illatod? 
Az elégett gyertyájè. Sokan utálják de nekem személyes kedvenc. A fenyőillat se rossz, sőt nagyon szeretem.
29. Ha olyasmit kapsz, ami nem tetszik vagy már megvan, elmondod/kimutatod az ajándékozódnak vagy úgy teszel, mintha örülnél? 
Diplomatikus embernek tartom magam, inkabb hallgatok, de néha az arcom árulkodik, mert mikor kibontom az ajándékokat, mindig nagyon boldog fejem van. Ha ráfagy a vigyor az arcomra az nem sok jót jelent :D
30. Egyetértesz? „Nincs Karácsony Kevin nélkül.” :) 
Nagyokat lehet röhögni rajta nem tagadom, de csak az első kettőn. Azokon tényleg visítani tudok :D. De amúgy általában karácsonykor is fantasyt nézek, egész délelőtt :'D
31. Mennyi időd jut ilyenkor olvasásra a nagy karácsonyi eszem-iszom és ajándékozás közepette? 
Olvasni mindig van időm :D
32. Mi lesz nálatok a menü? 
Pulyka, sokféle süti, meg valami leves xD
33. Van olyan könyv, ami ilyenkor mindig előkerül, történettől függetlenül? 
Nálam ami mindig előkerül azok a kedvenc könyveim :D
34. Melyik a top 3 karácsonyi zene, amit hallgatni szoktál? :) 
Külön karácsonyi nincs, de amúgy mostanában a TOP 3:
- Everybody's Fool (Evanescense)
- Rebel Love Song (Black Veil Brides)
- American Noise (Skillet)
35. Bevállalnád az egyedül karácsonyozást? 
Nincs az az Isten... .
36. Nem csak a karácsony, az újév is közeledik. Ti megtartjátok az ehhez kapcsolódó szokásokat? Tesztek fogadalmat?
Fogadalmat nem teszek, mert úgyse tartom meg, de amúgy a többit igen :)
37. Mit kapnál szívesen fiktív szereplőtől?
Bármelyik Cullentől, hogy változtassanak át :D
38. Mi volt az eddigi legirrelevánsabb ajándék, amit kaptál?
Mint minden, ami a családommal kapcsolatban nyeee...Ez is a nagyimhoz kapcsolódik. Egy pólót kaptam, valami ilyen kis....flitterekkel? Én értem, hogy jót akart, de én csak néztem rá, hogy "Watafakisthis?" :D
Na, ennyi lenne ez a post, remélem tetszett, sziasztok :)
Alice

Alicedrágaösszeszedtemagát, avagy végre élménybeszámoló a Skillet koncertről

Hello!

Mint az sokan tudjátok is, most szombaton voltam Skillet koncerten. Ezer éve nem volt bejegyzés, szóval nem is húzom az időt, nincs is bevezetés csapjunk a húrok közé :D
Hú-ha, és akkor itt most el is akadtam. Mivel én ha beszélek, mindig belelkesülök és gesztikulálok, és igazából inkább ezzel érzékeltetem azt, hogy mennyire boldog vagyok, mint azza, hogy épkézláb mondatokban fogalmazom meg a dolgokat. Igazából egy darabig gondolkodtam is azon, hogy a Feel Invincible-t egy post erejéig videobloggá avanzsálom, és ezt a beszámolót videóban csinálom meg...ezt csak akkor vetettem el, mikor rájöttem, hogy nekem rohadtul nincsen videovágó programom, és liveban meg csak annyit látna mindenki, hogy rohadtul összegabalyodik a nyelvem meg minden :D  Szóval japp...Kezdjük el.
Úgy utaztam odáig, hogy ittam a kólát, és próbáltam beszélni, amiből egy francia-német-angol-magyar kutyulék lett, és senki sem értett semmit belőle :D Kapunyitás előtt bőőven leskelődtem, hogy nincs-e valami ismerős, de nem láttam senkit, vagy ha láttam is, elmentünk egymás mellett (Khmmm...Gothic Fleur). A Red Sun Risingról életemben nem hallottam eddig, mostanra viszont már utánanéztem, mert tényleg jó volt, anyait-apait beleadtak, és úgy általában, megadták a hangulatát az estének, és felkészítettek lelkileg a nagyhalra :D
Mikor a Red Sun Rising lement, bevonultunk a VIP páholyba. Körülnéztem, mondom, nyehh, itt nem lehet vadulni, lemegyek, hogy keressem az ismerősöket. Sajna csak a közepéig jutottam, és feladtam, a 164 centimmel semmit sem láttam volna :( Szóval mire a Skillet elindult, én már fennt vártam a csodát, folyamatosan kántálva a nevüket a többiekkel együtt :D. A Feel Invincible-llal indítottak, én meg már akkor elveszítettem az irányítást a testem fölött, és félig kilógva a páholyból, énekeltem és csápoltam kifelé, és úgy pattogtam, mintha rúgón állnék. A mellettem álló döbbenten megállapította, hogy totál olyan a hangom, mint Jennek élőben, és én ugyan ezt már a VOLTon summáztam, jól esett, innen is köszi, ha olvasod :D
Rengeteg számot játszottak, háromszor olyan hosszú koncertet nyomtak le mint a VOLTon. Tökéletes volt, minden hang jó helyen volt, csak a fél playback volt fura, mert az előző koncertjükön teljesen anélkül játszottak, de döbbenetes volt, magával ragadó, és rendesen megtáncoltatta az adrenalin szintemet, nem múlt sokon, hogy ki nem zúgtam a páholyból...Végülis John majdnem a fejemre huppant a nyáron, szépen kiegyenlítettem volna a számlát :D
De, ez még csak a kezdet volt. Ugyanis...Uram Isten, Anyám borogass...De borogass gyorsabban anyám, gyerünk, borogass!!!
Már nem is tudom melyik szám alatt...Talán a Sick Of It - ami a személyes kedvencem - alatt John felnézett rám... mutatott egy metalvillát...elmosolyodott...integetett...És odaszólt, hogy "Milyen lelkes vagy!" Nézek körbe, mondom ilyen nincs, de akkor éppen senki nem állt körülöttem, úgyhogy mégis csak van, én meg integettem vissza, mint egy hülyegyerek, és ellenállhatatlan vágy kerülgetett, hogy átugorjak a korláton, lecsusszanjak, és az ölében kössek ki.... atya ég....Atya ééééég...
Jen fantasztikus volt, még mindig nem tudom, hogy lehet ennyi felé figyelni egyszerre, és mindent teljes átéléssel csinálni, én boldog vagyok, ha tudok egyszerre gitározni és énekelni :D Mikor előrejött nagyon-nagyon kedves volt, mosolygott, meg minden, és még mindig gyönyörű hangja van *-* Az, hogy legújabban lila a haja - a VOLTon még rózsaszín volt - már meg se lep, egyre durvább ez a csaj  :D
Korey és Seth zseniálisan gitároztak, teljes átéléssel, és tökéletesen... ezen nem tudok mit ragozni, nagyon jó volt *-*
John olyan volt, amilyennek megszoktam, vicces, jófej, és úgy tűnik elég komoly sokkot tud rám hozni xD
Na meg az a lélektani pillanat...Mikor John fogja magát, szép hosszú léptekkel átmasírozik a színpadon, megcsókolja Koreyt, és a totál megőrült közönség ellenére fapofával folytatta a koncertet...A szívem kiugrott :O.Szerintem akkor sikítottam a legnagyobbat a koncert során. Annyira szép volt *-*
Mikor éppen nem voltam teljes extázisban, csináltam pár képet is:

Öööh...Hogy zárjam le ezt a posztot? Egyszerűen még mindig nem realizáltam az egészet...Szóval ennyire futtotta most tőlem, remélem tetszett :)
A még mindig euforikus hangulatban lévő Alice