Sziasztok!
Ma lettem túl egy hihetetlen könyvön, ami nem is tudom, hogy maradhatott ki nekem eddig. Nem sűrűn olvasok magyar íróktól
kivéve Böszörményit *_* és általában nem is szokott annyira tetszeni, de úgy fest On Sai egészen más :D. Nem akarom húzni az időt, hiszen bőven van mit mondanom, szóval vágjunk bele
természetesen nem a könyv borítójába :D
Író: On Sai
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376 oldal
Hogyan futottam össze vele: Magányos könyvesbolti körutamon jártam éppen, mert névnapom volt, és anyum megáldott egy kis könyvre szánható pénzikével, és majd' kiégette a szemem a borító. A cím viszont azzal a lendülettel el is riasztott, még a fülszöveget sem olvastam el, nem azt vettem meg. Aztán egyre többen írták róla a jobbnál jobb értékeléseket, én meg kezdtem meglepődni, elolvastam a fülszöveget. Szerelembe estem abban a percben, és már rohantam is megrendelni, két napon belül a kezemben volt.
Borító: Ez volt az ami felkeltette rá a figyelmem. Minden Vörös Pöttyösnek eszméletlenül szép borítója van, de ennek aztán pláne .Nem vagyok nagyon kékes, de ez az árnyalat gyönyörű. A kardnak nagyon szépen fénylik a felülete. És ugyan a képen nem látszik, de végig fut rajta az alján egy pulzusjel, a közepén egy szívvel, remélem értitek :D Az is nagyon jó és illik a regényre
Fülszöveg: Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van,
két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Értékelésem: Nagyon különleges, magával sodró hangulatú könyv, amit nehéz nem szeretni. A főhősnőkkel általában bajban vagyok, de Mia Anne teljesen, tökéletesen jófej. Nem rinyál összevissza, nem őrül meg, amint bejön a szerelmi szál, és minden második oldalon van egy olyan beszólása, amin sírva röhögtem :'D. Tetszik, hogy az írónő ilyen jártas az ifjúsági könyvekben/filmekben, csomószor említ szereplőket meg címeket. Pl.:
" -Kell a véred!
- Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"
Ez jó példa Mia Anne beszólásaira is :D
meg az én Twilight-fanatikusságomra is, hogy pont ezt hoztam :D
Nagyon szeretem az olyan sci-fiket, és fantasykat, amik az álmokkal játszanak.
Az írónő létrehozott egy zseniális új világot, ahol az álmok következményei kivetülnek a valóságra, és a diók gonosz szörnyetegek. Ezen a dólényes dolgon szakadtam, nem tudom honnan szedte ezt az írónő, de jópofa ötlet volt.
Kósza nagyon cuki, de szerelmemnek nem fogadnám el, a humora ellenére. Sosem szerettem a régimódi hozzáállású embereket, ez még nem is lenne akkora baj, de mivel nem ismeri Mia Anne világát, nem ért semmit, és teljesen értetlennek tűnik. Így ez sajnos az egész könyvön át nem tetszett benne, de ezen kívül teljesen rendben van. Tudom, hogy ők úgy éltek mint a középkorban, de ez ettől függetlenül irritál. Amúgy nagyon aranyos, jó a humora, helyes, és teljesen összeillenek Mia Anne-vel.
Az írónő ebben a könyvben a szó szoros értelmében minden egyes mondat alatt fenntartja a figyelmet, Mia Anne és Kósza szemszögével nagyon könnyű azonosulni
Mia Anne-éval főleg xD, hiszen Mia Anne majdnem velem egyidős, rockot hallgat, fantasyt olvas, és igencsak élénken álmodik xD.
Amon. Hát ez a pasas engem annyira, de
annyira, de annyira idegesített... Hogy lehet valaki ennyire szívtelen?! Az ilyen miért vállal gyereket, ha konkrétan senki iránt nem érez semmit? Arról nem is beszélve, hogy abszolút nem tiszteli az emberi életet.
Az utolsó jeleneteken sírtam. Azt hittem Mia Anne örökre béna marad, és nem jönnek össze Kószával...Aztán kiderül, hogy ez a hülye lány elfelejtette, hogy öngyógyító...abban az egy jelenetben fejbevertem volna egy serpenyővel :D
Minden teljesen jó benne; a világ, a szereplők, Bo, Táncos
akit nagyon nagyon bírok, és a vége… :D Középkori őskövületek a MondoConon...remélem, mikor idén megyek, akkor azért nem kell ledőlő oszlopokat kerülgetnem :D
Még nem olvastam ennyire két világ határán egyensúlyozó, álmokkal játszó könyvet, valószínűleg azért is volt ekkora hatással. De nagyon tetszett, hogy fantasy és egyben real-life is egyszerre.
A kedvenc jelenetem az volt, mikor Mia Anne harmadszorra ment át a másik világba, megismerték egymást a varázslókkal, meséltek Mia Anne-nek a világról...Akkor voltak a legjobb beszólások xD
Ez most csak egy ilyen rövid értékelés, mert annyira jó volt, hogy úgy rendesen megfogalmazni ennyit tudtam :D
Kedvenc szereplőim: Mia Anne és Táncos ^.^
Kedvenc idézeteim:
"A metró éles hangú dudálással sivított el melettük, Mia Anne látta a veztő döbbent arcát. Valószínüleg ritkán repül szembe vele pár túlkoros Harry Potter meg egy ló."
"Regényt kéne írnom! Micsoda álom!"
"– Kell a véred!
– Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"
"Amikor nem bírta tovább, kinyúlt az éjjeliszekrényen heverő mobiljáért, fülébe tette a fülhallgatót, és bekapcsolta a zenét. Aztán újra bevackolta magát, és szorosra zárta a szemét, legszívesebben soha többé ki sem nyitotta volna. A pergő dobszóló mintha az agyában dübörgött volna, elmosva a gondokat. "
"– Tudom már, mi hiányzott az elmúlt két órából. Egyszer sem láttam pucér lovaghasat!
– Hiányzott a meztelen mellkasom? Hát, igen, üres az életed.
– Löktek már le tetőről? – érdeklődött vészjóslóan Mia Anne."
Ennyi lenne ez a poszt, sziasztok!
Alice
